Alkony Ibizán
Ültünk a parton, lesve a Napot,
míg a hegy mögé bukva alászállt.
Szemérmes pírja bíborba vonta
kedves arcodat és a láthatárt.
Béke és csend. Megszűnt a külvilág
- a Hold nélküli, sötétkék égbolt
ránk borult, takarva tegnapot, mát -,
így hallgattuk a kabócák dalát.
Békénkbe robbant – vijjogó sirály -
egy fájó hír, meghalt egy jó barát!
Kóborló lelke - ladikját keresve -
az otthontól messze is ránk talált.
… Elment hát Ő is. Megszűnt a varázs,
elhallgattak a kabócák is már.
… Egy profán imát mormolt a tenger,
hallom most is, emléke ma is fáj.
2010 szeptemberében, Pali bácsi -Dr. Ritoók Pál- emlékére
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
