Fehér rabság
Ennek a versnek története van. Egy kedves ismerősöm, Nagy Ida kérte, örökítsem meg mai napját.
Kedves Ida, fogadd szeretettel Neked írt versemet.
Verőfényes, fehér dunna,
házam, falum betakarja.
Térdig járok ma a jóban,
lelkem fürdetem a hóban.
Tyúk és kakas éhesen vár,
ám kinyalva a cica-tál!
Ő az első, nagyon éhes,
mosakszik már, szőre fényes.
Madársereg lesi-várja,
mikor kerül ki a tálka.
Magot szórok, morzsát hintek,
szomszédra is rátekintek.
Szívem tele boldogsággal,
... jót tehettem a világgal!
Sági Erzsébet
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
