Fehér rabság

Ennek a versnek története van. Egy kedves ismerősöm, Nagy Ida kérte, örökítsem meg mai napját.

Kedves Ida, fogadd szeretettel Neked írt versemet.

 

 

Verőfényes, fehér dunna,

házam, falum betakarja.

Térdig járok ma a jóban,

lelkem fürdetem a hóban.


Tyúk és kakas éhesen vár,

ám kinyalva a cica-tál!

Ő az első, nagyon éhes,

mosakszik már, szőre fényes.


Madársereg lesi-várja,

mikor kerül ki a tálka.

Magot szórok, morzsát hintek,

szomszédra is rátekintek.


Szívem tele boldogsággal,

... jót tehettem a világgal!

 

 

Sági Erzsébet

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása