Karácsony ez is

 

Free fotó a netről

 

 

Eltűnt a tegnap hullott fehér lepel.

Az áldón takaró hó sártól mocskos,

bár a föld takargatná szégyenét, hiába.

A Nap szánakozva simogatja, csitítja.

Erőtlen sugaraival gyógyítaná,

ha lenne, aki gyógyulni akar. De nincs.

A latyakos sár feledteti a jobb napokat.

Átrajzolja a mát, és felzabálja a reményt.

Nincs más csak a fájdalom,

nincs holnap, és már nem számít a múlt sem.

Csak ma van. Sárral megbecstelenített,

élni sem akaró vegetálás.

A csend pedig egyre hangosabb.

Zakatol, és üvölt, jussát követeli.

… Miközben tátott szája zsilipén

átfolyik, eltűnik az élet.

 


Sági Erzsébet

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kiss Viki 2010.01.10. 21:09:37

Drága Lótuszvirág, "erőteljesen" szívbe markoló sorok. Nagyon szépen írsz!!!
Szeretettel: Viki

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2010.01.11. 07:26:12

@Kiss Viki:
Drága Vikim... Tudom, hogy értesz... Mindig értesz.:) Szívből köszönöm! Ölellek szeretettel, sokkal, Lótusz.
süti beállítások módosítása