Segítői a csillagok
Egy különleges szakma hívására, felnőtt fejjel újra tanul, - ha nem is egészen jószántából – de elhagyta banki munkáját, hogy a képzés végén, új tudását hasznosítva, másokat élni segítsen.
Ismerkedjünk meg a csillagok üzenetének értőjével, Évával.
Tüzes szemű, huncut mosolyú, vonzó fiatalasszony a banki alkalmazottból lett asztrológus-jelölt.
Amikor a Nemzetközi Bankárképző Központban átvehette 14 éve a diplomáját, azt gondolta, nyugdíjas állása garantált a Magyar Nemzeti Bankban. De, a csillagokban nem ez az út volt számára megírva.
É.: A GYES után visszamentem dolgozni és úgy éreztem, az otthon töltött három év alatt nemcsak az emberek cserélődtek ki, de valahogy a bank addigi különleges, bensőséges hangulata is megváltozott. Azelőtt elismerték munkámat, most meg alig-alig ütöttem meg a mércét az újoncokkal szemben. Még többet kellett volna tanulni, de kicsi gyerek mellett csak a nyelvtanulásra vállalkozhattam. A pénzvilág, az érzéketlen munkastílus egyre távolabb került az én világomtól. Második gyermekem születése után pedig, már esélyem sem volt, hogy visszavegyenek, így szinte törvényszerű volt a váltás.
Egyébiránt? Egészen kicsi koromtól érdekeltek a láthatatlan világ titkai. Úgy tíz éves lehettem, amikor kezembe került a - már akkor is korosnak számító - Tolnai Lexikon egyik kötete. Abban találkoztam először az asztrológia és a 12 csillagjegyhez tartozó jellemvonások leírásával. Azonnal végigolvastam az összes családtagomra vonatkozóan őket és hihetetlenül izgalmasnak találtam. Ma már tudom, hogy közel sem volt pontos az ott olvasott jellemzés, hiszen január 14-én született apámat – hibásan - Vízöntőnek tituláltam, mert a napjegyek csak a hónapokhoz voltak rendelve.
S.E.: Akkoriban nem nagyon lehetett hozzájutni jóslással, asztrológiával, egyáltalán para ismeretekkel foglalkozó szakirodalomhoz. Hogyan és hol búvárkodhatott hát egy érdeklődő kislány, ha mégsem hagyta nyugodni ez az izgalmas kaland?
É.: Jó pár év eltelt, mire a nyolcvanas évek vége felé már nagy ritkán megjelent egy-egy horoszkópos cikk a hazai sajtóban. Aztán hogy-hogy nem, a könyvesboltban ráakadtam az első, az egyes jegyek bővebb jellemzését tartalmazó kiadványra, aztán a következőre. Megőriztem minden újságcikket ezzel kapcsolatban, gyűjtöttem a számmisztika, a tenyérjóslás, és minden fajta ezoterikus témájú írást.
S.E.: A kicsi lány közben felnőtt. Pályát választva, igen messzire került ettől az izgalmas gyermekkori álomtól.
É.: Az érdeklődés nem szűnt meg bennem, bár a serdülőkor, az első szerelem, a házasság miatt megtorpantam, de a kíváncsiság – olvasás szinten – minden élethelyzetemben velem maradt.
S.E.: Házasság, családalapítás… egy erősen ezoterikus érdeklődésű lány, hogyan választott magának társat? Igénybe vette a csillagok segítségét?
É.: A férjválasztást még nem motiválta ez a fajta érdeklődésem, de később, a gyermekek vállalásakor már tudatosan készültem, hogy az akkor legjobban tetsző jegyben szülessenek meg gyermekeim. Mivel egy nagyon kedves barátnőm is, férjem is Rák jegyű volt, és - akkor még - tetszettek az ő tulajdonságaik, mindenképpen Rák jegyű gyermeket szerettem volna és ez sikerült is. Ma már persze, másként látom, és lépten-nyomon hangoztatom is, hogy szamárság valakit kizárólag a napjegye alapján megítélni.
Nem akarom megakasztani Évát, ezért ritkán szólok közbe, de ennél a témánál csillagszeme megfakult, messzire néző, szomorú emlékek törtek fel belőle és, mintha ott sem lennék, szinte magának mondja…
É.: Második gyermekem születésekor már nem voltam annyira lelkes az asztrológia és az ezoterika iránt. Abban az időben, az anyasággal összefüggő dolgok jobban foglalkoztattak minden másnál. Ha időm engedte, továbbra is minden előrejelzést elolvastam, ami az újságokon keresztül megérkezett hozzám, mígnem eljött - addig sem felhőtlen - életem talán legsötétebb korszaka. A pici másfél, nagyobbik gyermekem 8 éves volt, amikor férjem szerelmes lett, és hajszál híján el is költözött tőlünk. Attól a perctől kezdve, hogy ez kiderült, teljes erőbedobással vetettem magam mindenfajta ezoterikus kiadványra. Bármi áron tudni szerettem volna, mit hoz a jövő.
S.E.: Jól értem Éva, ez volt az a pillanat, és ok, amikor tudatosan és a műkedvelő felületességét elhagyva, már mélyebb és pontosabb tudásra vágyott?
É.: Így van. Egy barátnőm megadta az asztrológusa telefonszámát és én az őrültek megszállottságával ittam annak minden szavát, annál is inkább, mert megnyugtatott, pillanatnyilag, nincs veszélyben a házasságom. Nehezen hittem, amit mond, mert pontosan az ellenkezőjét jelentette, mint amit a tények mutattak körülöttem. Tőle hallottam először az előző életekről, és most már bevallhatom, erősen kételkedtem benne. De, a házasság –
akkor - tényleg megmaradt és vele együtt az asztrológiában vetett hitem is.
S.E.: Ó, ismerős történet! Boldogan éltek, míg meg nem haltak!
É.: Nem egészen… Eltelt két év és a helyzet mit sem javult. Újra elmentem az asztrológushoz, aki csak annyit mondott, hogy még karácsony előtt valamilyen változás lesz a férjem családi életében. Hát ez megint csak bejött! December elején ezúttal valóban elhagyott bennünket.
S.E.: Ilyenkor kellenek a legjobban a barátok. Akadt segítője kedves Éva?
É.: Barátnőm tarot kártyajóslással próbált vigasztalni. A kártya pedig azt jövendölte, hogy nagyon hamar megoldódnak az akkor még kétségbeejtő problémáim. Túl hosszú lenne elmesélni, hogy miféle könyvek, újságcikkek jöttek ekkor tájt velem szembe. Ma már tudom, nem véletlenül. Mint ahogy az sem, hogy két hét múlva megtaláltam mai páromat és, ez már tényleg a csodával volt határos! Ha még ez sem lenne elég, folytathatom a sort: megismerkedésünk első napján (!) új párom bemutatott súlyos beteg gyermekének, aki két nap múlva meghalt. Igen, a gyerek rám bízta az apját. Egészen biztos vagyok benne, hogy egymás nélkül egyikőnk sem tudta volna ép ésszel feldolgozni a saját gyászát. És ami még megdöbbentőbb a mi történetünkben, hogy a halott gyerek anyukája, ma szintén két, - anyukájuk által cserbenhagyott - csemetét nevel újdonsült párjával. Nemhiába mondják, hogy maga az élet a legnagyobb rendező.
Négy, egyéb gondokkal telit év telt el azóta, s a mi szerelmünk töretlen. Hát nincs abban semmi meglepő, ugye, ha az asztrológus tudása és a velem történt események eloszlatták maradék fenntartásaimat is az ezoterikával kapcsolatban.
S.E.: Csillagok segítsége, kártya jóslata segítette. Megismerkedett-e más ezoterikus tudománnyal is?
É.: Igen. A legnehezebb időszakban – kétségbeesésemben – mágusnál is jártam. De, Ő valahogy nem győzött meg. Most is úgy gondolom, az a találkozás csak a pénzről szólt.
Ettől függetlenül hiszem, hogy közöttük is vannak, akik tényleg tudnak segíteni, mégsem érzem, hogy azt is ki kellene próbálnom.
S.E.: Hát, akkor térjünk vissza az asztrológiához. Hol, kitől tanulhat – a könyveken kívül – az, akit érdekel a csillagok tudománya?
É.: Az ezoterikában jártas fodrászom ajánlatára felkerestem mostani tanáromat, tőle már három éve tanulom az asztrológiát és a visszajelzésekből ítélve nem is hiába. Mind emberileg, mind tanárként nagyra becsülöm őt, óráit a világ kincséért sem mulasztanám el. De már hívogat a számmisztika, az lesz a következő, amit szeretnék elsajátítani. Időközben pedig kis túlzással egy könyvre valót írtam a saját megdöbbentő történetemből, a "véletlenek" láncolatából, amit kedves asztrológusomnak ajánlottam. Azóta úgy érzem, áradnak felém a segítő emberek, gondolatok, olvasmányok, álmok, információk. Ma már tudom, mire kell odafigyelni. Kedvencem Márai, és Müller Péter stílusát is nagyon szeretem. Minden közösségben előbb-utóbb megtalálom a hozzám hasonlóan gondolkodókat. Nem is olyan régen olvastam a Mennyei próféciát. Sok olyan technikát találtam benne, amit a könyv elolvasása előtt is alkalmaztam, talán ösztönösen. Ilyen pl. a természet, a növények fenséges szépségének meglátása és az általuk szerzett megnyugvás megtapasztalása. Minden fára csodálattal nézek, lenyűgözőnek találom őket. Furcsa, hogy volt idő, amikor nem így láttam. Amióta pedig a betegségeket és a nehézségeket tanításként fogadom, könnyebben találok rájuk megoldást is. Egyébiránt új gondolkodásmódomban a legnehezebb talán betartani a szabályt, miszerint csak annak szabad segíteni, aki kéri.
Úgy tűnik, Éva élete rendeződött. Boldog kapcsolatban él (lelki)társával, nevelik a gyerekeket és segítenek a hozzájuk fordulókon.
Éva története nem tipikus. Sokan összeomlanak, világgá futnak bánatukkal. Magányuk rátelepedik a velük élőkre és az egész család megszenvedi az amúgy sem könnyű elválást. Ő olyan utat választott és talált, aminek segítségével kimászott saját gödréből és ezt a segítséget
felajánlja mindazoknak, akik tudni szeretnék, milyen utat, jövőt, holnapot jelöltek ki számukra a csillagok.
Sági Erzsébet
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
