Reményik Sándor: Végrendelet

Remenyik Sándor.jpg

 

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Facebook Tumblr Tweet Pinterest Tetszik
0
2012.11.02. 05:42 | tags: Címkék: vers líra végrendelet Reményik Sándor | 2 hozzászólás

Ajánlott bejegyzések:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bonyphatz 2012.11.02. 08:20:09

..." a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból." - Olvasható róla a Wikipédiában. Szerintem egy viszonylag szűk, "avatott kör" kivételével száműzött ő mind a mai napig, miközben a huszadrangúak publikációiba botlik a földi halandó úton, útfélen...
Válasz erre 

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2012.11.02. 18:59:10

@bonyphatz:
Kedves Bonyphatz! Jöttöd, megszólalásod mindig öröm számomra, köszönöm!
Amit Reményikről írtál..., fájdalmasan igaz megállapítás. Mellőzték, mellőzik. Miközben kincseket hagyott ránk, olvasóira.
Ölellek szeretettel, köszönve, hogy megtiszteltél jöttöddel.
Válasz erre 

Kommentezéshez lépj be, vagy regisztrálj! ‐ Belépés Facebookkal

süti beállítások módosítása