Mese a legkisebb királyfiról
Sok-sok éve az éjféli vonat füttyszavával hirdette egy kicsi falu népének, hogy megszületett egy kedves, alföldi tanyán a legkisebb királyfi.
Szüleinek szeme fénye mindenben kiváló volt. A tanulásban is, így aztán semmi meglepő nincs abban, hogy az otthoni üres kincstár ellenére is sikerült továbbtanulnia.
Külföldön végezte az egyetemet, ösztöndíjjal. Hazatérve álmai munkahelyén, egy nagy - akkoriban talán a legnagyobb - vállalat legkisebb mérnökeként erősítette a családi hagyományt, hiszen csaknem egész családja ott dolgozott.
Teljesítménye, szorgalma, és tudása voltak a lépcsőfokai annak a létrának, mi a vállalati hierarchiájában pályája csúcsára vitte. Beosztottjai szerették, elismerték, a vállalat mindenkori feje pedig partnerként fogadta ötleteit, és segítette a megvalósulásukat.
A cég virágzott, fejlődött, ha nem is volt nyereséges, de sok embernek adott kenyeret, és még többnek olyan szolgáltatást, ami nélkül leállt volna az ország közlekedése.
A legkisebb királyfi, mint minden halandó, arról álmodozott, hogy majd, ha eljön az idő, egy bensőséges búcsúztató után veszi a nyugdíjasoknak járó úti-batyut, benne a hamuban sült pogácsával, és jó szóval, majd kézfogások, ölelések közepette távozik az életének nagy részét felfaló, de sok sikerélményt, és örömöt adó helyszínről.
Ha így ért volna véget a történet, akkor meg sem írtam volna, hiszen egy szokványos pályavég kit érdekelne.
A legkisebb királyfinak - miközben munkájában jelentős szakmai sikereket ért el -, magánélete nem volt egyszerű. Próbák sora várta. Későn született gyermekként korai árvaság volt a része, majd házasságának összeomlása, és egy súlyos betegség következett. Mindkettőből kilábalt. Mire rendeződtek dolgai - meggyógyult, és megházasodott -, sok év eltelt, de tudta, most már minden sínen van.
Mindeközben végezte munkáját, nyelveket tanult, és tudományos fokozatot szerzett külföldön.
Ám egy csúnya napon minden megváltozott a munkahelyén. Már nem kellett a szaktudása, nem kellettek a sok év alatt kiépített, nagyszerűen működő kapcsolatai, ... nem kellett az öreg bútor.
Sokadmagával együtt lapátra tették... Nem volt búcsú, hamuban sült pogácsába rejtett kedves útravaló, túlélni segítő üzenet, nem volt ölelés és kézfogás sem.
Újkori mesém főszereplője valós személy, Ő a férjem.
A királyság pedig a MÁV, ahonnan néhány éve hasonló módon mutattak utat nekem is.
Sági Erzsébet
Kapcsolódó anyag:
http://iho.hu/hir/a-tanacsado-ket-szerelme-120225
Férjem facebookon megjelent búcsúja:
Illusztráció: free fotók a netről
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.