Rekviem egy japán akácfáért
Sírok...
Kinek volt útjában?
Sok éve, Édesanyám ültette, az otthonom előtt állt, amikor hazaértem, üdvözölt simogató ágacskáival.
... Emlékfa volt, halott Anyám tegnapig élő ajándéka.
Gyönyörű fa volt, pompázott virágnyíláskor, és jól viselte a metszés fájdalmát is.
Nem nőtt a vezetékekig, nem lógott be a járán közlekedőket akadályozva, csak szebbé tette az utcaképet, örömöt adott tavasszal fehér palástba borult látványa, és volt még egy nagyon fontos feladata is, enni adott a méheknek.
Nem ártott senkinek, most mégis elpusztították gonosz kezek.
Még csak el sem köszönhettem tőle, mert gyilkosa még arra is lusta volt, hogy becsöngessen - itthon voltunk folyamatosan -, és közölje, kinek az utasítására, és milyen okkal vágja ki a tér egyik legszebb fáját!
Sírok!!! ... És átkozódom, mert nagyon fáj ez az ész nélküli pusztítás.
FOTÓ: saját felvétel!
A virágzó fáról készült felvétel 2017. ápilis 19-én, egy hózáport követően készült.
Ennyi maradt belőle 2023.március 15. reggelére.
FRISSÍTÉS!!!!!!!!
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
