Amikor a hangya lázad

          Lótunk, futunk, alig élünk rabságban tart hangya-létünk. Szemünk előtt célunk lebeg, élünk, ahogy élni lehet. „Fényes szelek”, mikor fújtak, céloztuk a csillagokat. Nem érdekelt pénz és holnap, öleltük a fénylő…

Lépést válts!

      Birodalom Ura kilépett az ajtón, bele a szikrázó napfénybe, és elégedetten nyújtózott egy nagyot. Ma nem foglalkozom a teremtéssel, határozta el, és előkotort egy csomag cigarettát, hogy a magával hozott gőzölgő kávé még jobban essen. Szép az élet! – üzente…