Örökre együtt...  Burkus 2002.12.24.-2018.01.13. Jolika 2008.?-2018.05.29.     Jolika elment. Januárban veszítette el társát, mindenét, Burkust, és belebetegedett, belehalt a bánatba. Hetekig nem ugatott, és enni sem akart. Szeretetünk, és a közös gyász oldani kezdte a bánatot. Reggelente…

 A fotót Potocki Tamás, Burkus legjobb barátja, gazdája, a fiam készítette.     Zokog a lelkem... Ma délben a karjaimban halt meg a legönzetlenebb, legtisztább lény, akit ismerhettem, Burkus, a mi drága, kis pulink. Ő soha nem akart mást, többet, mint szeretni és szeretve lenni. Megadatott…

      Falomb maradékot söpröget kertünkben tétován a szél. Kopasz ágon vacogó verébpár rég volt nyárról mesél. Szeretet-tojásból fiókát keltettek, világgá eresztve, aggódva röptettek. Mára üres beggyel csak ketten maradtak, s egy csillagos éjjel, lám, ők is megfagytak…           Sági…

      Bénít a fájdalom. Érted szól bús dalom. Holdbéli ladikkal, vaksötét éjszaka szöktél a túlpartra, végső otthonodba.   Rettegett kór gyilkolt újra... Nem készültél ilyen útra. Lombhullató őszöd vitt el. Reménykedtél, győzhetsz hittel!     Barátot siratok, sok a közös fénykép...…

   Sági Erzsébet: Árva Eszter barátomat gyászolva     Gyertyádat kétfelől soha nem égetted, gyógyító munkádat szívesen végezted. Tanítottál minket okosabban élni, fűben, fában, szóban gyógyulást remélni.   Hitted, hogy ha nem félsz, rád sosem talál. Drága Eszter, ennél azért, ravaszabb a…

      Halmay Árpád barátom emlékére     Drága Árpi! Úgy mentél el, ahogy éltél, Karácsonyt, új évet kedvvel ünnepeltél. Hittél a holnapban, nem értél rá félni, nem akartál már mást, csak egy kicsit élni.   Legyőzted a halált, kigyógyultál rákból, de a…

  Nem várhattad meg a telet, elsodortak őszi szelek. Nyolcvan éved duplán élted, felhőkön jár táncos lépted. Angyal lettél. Fentről nézed, milyen üres régi fészked.  Elengedlek, drága lélek, áldjon az Úr most is Téged.  Hiszem, egyszer újra látlak, árnyak…

  Sági Erzsébet: Mulandóság      Eső búcsúztat. Lábnyomom tócsájában  madárka fürdik.     Illusztráció: free fotó a netről

  Nehéz ünnep, könny és öröm. ... Halálod Jézus, köszönöm.   Fejed éke szúrós tövis, utad a Golgotára visz. Latrok között szemed kihuny..., érettünk halsz, ártatlanul.   Bűneinktől súlyos szívvel, hajtott fejjel, roggyant térddel esedezünk, szeress…

      Korán ébredő rügyek moccannak, átverte őket a csalóka napsütés, visszatérni magház védelmébe, egy éjszaka kevés. Zúzmarás, friss reggel van! Csilingelnek a fagyott ágak. Bimbódíszükön kegyeletsértő napsugár, élet játszik ma halállal.…

      Csípős még a reggel. Csupasz faágakon - a tél megfagyott könnye -, zúzmara ragyog, míg ott fent, tavaszról álmodnak vágyódva, égboltra száműzött, didergő csillagok.   Eltévedt vándornak, bolyongó hajósnak fényévnyi távolból mutatják az…

Kesergő   Bokáig levélben bandukolok haza. Aranyló napfénnyel üzensz nekem Mama…   Harmattal sírsz reggel, felszárítod nappal, betakarsz majd este fénylő csillagokkal.   Minden nappal egyre közelebb kerülünk… Ha fonalam elfogy, újra együtt…