Hargitai József unokatestvérem halálára (2019.04.06. szombat)

Túrmezei Erzsébet: LEFELÉ TARTUNK?        Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek, ha fakul szemünk fénye és hangunk megremeg. Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk, amikor kihagy néha az emlékezetünk. De bánkódjam miatta? Az óra lepereg, S vár az az ország, ahol senki se lesz…

Burkuskánk emlékére (2002.12.24.-2018.01.13.)

 A fotót Potocki Tamás, Burkus legjobb barátja, gazdája, a fiam készítette.     Zokog a lelkem... Ma délben a karjaimban halt meg a legönzetlenebb, legtisztább lény, akit ismerhettem, Burkus, a mi drága, kis pulink. Ő soha nem akart mást, többet, mint szeretni és szeretve lenni. Megadatott…

Nap

    Megáll, majd széjjelnéz elégedett képpel, aranyló boglyákat csókol szenvedéllyel.     Sütött egész nyáron, melege elfáradt, sugara erőtlen, simogatón bágyadt.     Télre készülődve tartalékra áll át, búcsúzva megölel hátat, házat, vén…