Őszi csendélet

 levelek(1).jpeg

 

Térdelő gabona,

sáros napraforgó,

rothadó szőlőlé

ásítozó hordó.

 

 Részeg darázs zümmög,

bóbiskol egy nagyot,

madár száll melléje,

köpködi a magot.

 

Hangya várja, hátha

morzsácska is pottyan,

aszott szilva bája,

kopott üstben rottyan.

 

Dió koppan, jelzi

megfáradt már az ág,

gesztenye kínálja

tüskék közt aranyát.

 

 Keserű füstté vált

rőt levelek tánca,

üres fészek árván

emlékszik a nyárra.

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Isten tenyere (Apeva)

galambok.jpg

 

Tudd,

Isten

tenyere

biztonságos

bölcsőd, koporsód!

 

Sági Erzsébet

(free fotó a netről)

Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus

50_eves_eretts_tal_6.jpg

 A lányok gyűrűjében áll - első sor, szürke blúz, hófehér hajkorona, gyönyörű mosoly - szeretett osztályfőnökünk, Margit néni leánya, Verebély Marcsi, aki megtisztelt bennünket azzal, hogy velünk ünnepelt. Előtte - fekete-fehérben - Alpárné Kiss Gabi guggol, akinek szívből köszönjük, hogy kitalálta, sok munkával, nyomozással megszervezte, lebonyolította - egyedül!  - a találkozót! 

50_eves_eretts_tal_1.jpg

 A képen látható egyetlen "fiú" elhunyt osztálytársunk, Babitz Marika férje, aki nem csupán díszvendégként vett részt a találkozón, hanem az ünnepségnek helyet, ételt, italt, figyelmes szeretetet adó tulajdonos, a fia segítőjeként is. Kedves Berzsenyi Farkas, és Berzsenyi Czifrák Tamás, hálásan köszönjük a lehetőséget, hogy a Vanek úr Polgári Étkezde vendégei lehettünk!

 Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus.

 

50 éve még előttünk volt az élet. Hittük, hogy csodák várnak ránk. Hittük, hogy miénk a világ.

Hála Margit néninek, aki következetes, szigorú erkölcsiséggel teli elvárásait elültette bennünk, nem kallódtunk el, éltünk, de sohasem visszaéltünk a szabadsággal, amit a ballagás utáni felnőtt élettől megkaptunk.

 

Sokan tovább tanultunk, házasodtunk, gyermekeket szültünk, majd sokan elváltunk, hogy a kályhához visszatérve újrakezdhessük az életet.

Az életet, ami nem mindig volt könnyű, nem csak örömöket hozott, hanem a mókuskeréktörvény mintájára egyszer lent, máskor fent vitt bennünket, egészen idáig.

 

Elmélkedhetnénk, hogy ha lenne mód visszapörgetni az időt, hogy mit tennénk másként. De minek? Változtatni nincs módunk az elmúlt eseményeken, és rágódni sincs értelme.

 

Kedveseim, örüljünk annak, ami megadatott, feledjük, eresszük el a rosszat! Találjuk meg a mában azt, ami boldogságot adhat, örüljünk gyermekeinknek, unokáinknak! Szeressük őket nagyon, ameddig tehetjük.

 

Becsüljük, szeressük társunkat, és szüleinket - ha még élnek -, vagy áldott emléküket ápolva őrizzük a múltat, amikor még köztünk voltak ők is.

Lehet, hogy ez az utolsó találkozó, amikor ilyen sokan jelen lehetünk. Jó volt ebbe a közösségbe tartozni, Veletek együtt felnőtté érni. Szerencsések voltunk, hogy Margit néni szárnyai alatt növekedhettünk. Szeretete, mindannyiunkra kiterjesztett figyelme élete végéig kitartott. 

Hiszem, hogy most egy habos felhőn üldögélve Babitz Marikával együtt mosolyogva, elégedetten néz bennünket, és üzeni: - Csak így tovább Lányaim! Egyszer majd újra találkozunk!

 

 2019.06.01.

 Sági Erzsébet

 

Liturgiamozaik (háromsorosokból)

 

 

 

 

 

 

 

Kyrie

 

 

- Uram irgalmazz!

Gyengeségből bántottalak…

- Hálóm elszakadt.

 



Gloria

 

- Dicsőség Néked,

Aki gondoskodsz rólunk!

Nem érdemeljük…

 

 



Credo

 

 

- Hitvallásunk száll…

Elér füledig, Uram?

- Szívemmel hallom…

 



Sanctus

 

- Szent vagy! Te, szent vagy…

Mi utánozni sem tudunk,

Földhöz köt a sár…

 



Pater noster

 


Az Úr imája…

- Hozzád szól, de magamért…

- Szeretlek Téged…

 



Agnus Dei

 

 

- Isten báránya,

a mi Atyánknak fia…

Adj nekünk békét!

 



Amen

 


Boldogok, akik

félelem nélkül élnek,

mert lelkük szabad…

 

 

 

 

 Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: feszület a ceglédberceli katolikus templom előtt (free fotó a netről)

 

 

 

Hargitai József unokatestvérem halálára (2019.04.06. szombat)

Túrmezei Erzsébet: LEFELÉ TARTUNK?     

 

Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek,

ha fakul szemünk fénye és hangunk megremeg.

Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk,

amikor kihagy néha az emlékezetünk.

De bánkódjam miatta? Az óra lepereg,

S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!

 

Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak,

óvatosak... Nem várnak derűs, fényes utak.

Hallkabb a szó csengése, nehezen halljuk már,

s veszít melegéből a kedves napsugár.

De bánkódjam miatta? Ha dermeszt a hideg,

Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!

 

Lefelé tartunk, mondják. De biztatón ragyog

felénk Isten mosolya: Ne félj, pajzsod vagyok!

Fáradt gyermeket hordoz az erős égi kéz.

Szólit. Szava színarany és édes mint a méz.

Mit bánkódjam, ha szívem Isten állítja meg,

S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!

 

Lefelé tartunk, mondják. Nem! Fölfelé megyek!

Hallom már a távolból a győztes éneket.

S látom, fehér ruhában, királyi trón körül

Nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül.

Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg!

Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!

A Sumida folyó hídja Kulturális Magazinban megjelent haikuim (2. rész)

PILLANATVERSEK
~~~~~~~~~~~~~~~
Sági Erzsébet haikui

Béke Veled!

Vaksi dühében
nem látja a szivárványt.
Kár. Isten üzent.
*
Mi a szép?

Felhő az égen,
fűillat a réten, halk
sóhaj a szélben.
*
Nagymamaság

Csukott szememmel
is látlak, ha jössz, ha nem,
én mindig várlak.
*
Üzen a jövő

Duzzadó rügyek...
Lelkem megsimítja egy
érkező élet.
*
Adventus Domini

Sorsod Urunk a
tenyerén hordozza. Tudd,
biztonságban vagy.
*
Haiku

Öt, hét, öt. Ennyi?
Sokkal több! Kevés szóval
írt lélekmese.

Cseresznyevirág (haiku)

cseresznyevirag.jpg

A Sumida folyó hídja Kulturális Magazin 2019. februári számában megjelent haikuim

Megtisztelő megjelenési lehetőséget kaptam a Sumida folyó hídja Kulturális Magazintól, amit itt is szívből köszönök!

Külön öröm számomra, hogy ennek a haikucsokornak köszönhetően az 2019. február havi olvasottsági számok alapján az alábbi oklevéllel leptek meg a magazin szerkesztői.  

oklevel_2019.jpg

 

PILLANATVERSEK
~~~~~~~~~~~~~~~
Sági Erzsébet haikui

Mulandóság

Eső búcsúztat.
Lábnyomom tócsájában
madárka fürdik.
*
Kegyes halál

Hópehely álma
egy szép, hosszú élet. Hisz,
míg földet nem ér...
*
Böjti idők

Csendem rendet szült.
Feltámadáskor az Úr
elhozza békém.
*
Békesség

Csend őrködik kint,
és bent, nyugalom van fent,
és lent. Vigyázz rá!
*
Befelé figyelj!

Csak termékeny csend 
szülhet bölcs gondolatot.
A neve, ihlet.
*

Falevélsors

Rügyből születtél,
fénytől növekedtél. Tél?
... Jövőd tolvaja.
*
Naivság

Kint napfény táncol!
Nem sejti, hogy készül már
ködből a fátyol.

Kesergő

 

 

 

 

Bokáig levélben

bandukolok haza.

Aranyló napfénnyel

üzensz nekem Mama…

 

 

Harmattal sírsz reggel,

felszárítod nappal,

betakarsz majd este

fénylő csillagokkal.

 

 

Minden nappal egyre

közelebb kerülünk…

Ha fonalam elfogy,

újra együtt leszünk.

 

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Életem (Haikucsokor)

Sági Erzsébet: Életem

 

(Az illusztrációk többsége szabad felhasználású kép a netről, kivéve a második fotót - Szofi unokámról -, ami családi felvétel.)

 

szivárvány gyönyörű.jpg

 Hallod?

 

Csak termékeny csend

szülhet - vajúdás nélkül -

bölcs gondolatot.

 

 


fotb774.jpg

​Nagymamaság

 

Csukott szememmel

is látlak, ha jössz, ha nem,

én mindig várlak.

 

 

nyírfatündér tánca.jpg

 Ünnep

 

Vihar tépázta,

mégis virágzik a fa.

Szívem ünnepel.

 

 


rügyecske.JPG

Álom

 

Rügyecske álma,

koszorúvá lenni egy

költő homlokán.

 

 

Kavicsok

 

Csak apró kő, mi

egyre kisebb, míg lassan

porrá hullik szét.

... Ám, a porszemek

őrzik a hajdani hegy

szép ígéretét.


 

madarka.jpg

 Mulandóság

 

 Eső búcsúztat.

Lábnyomom tócsájában

 madárka fürdik.

 


Napút


Utam hosszú, míg

időm fájón rövid. Ám

fényeddel teljes.

 

Blogajánló

Kedves Betérő!

Jó szívvel ajánlom megtisztelő figyelmedbe, férjem, Dr. Zsákai Tibor érdekes, és színvonalas blogját.

Itt találod: palyamester.blog.hu

Györgyike-sirató

gyertya-gyasz.jpg 

 Györgyike-sirató

 

 

Csigaházban halál lakik,

virágot tép, hajtást szakít.

Nincs kegyelem, mászik és rág,

nem élheti túl a virág.

Sorvad levél, szirom, és szár.

Mindenkire ilyen sors vár?!

 

Növény? Ember! Szép és erős,

bajtól, végtől nem ijedős.

Most mégis él a párhuzam,

ereje fogy, hite zuhan.

... Tolószékből más ám a világ,

sok lett a lépcső, és túl nagy a ház...

 

Láttalak szépnek, és erősnek,

örömkönnyel nevetősnek,

Jocóval évődve viccesnek,

és ha ritkán is, de mérgesnek.

Szeretted nagyon az életet,

és élvezted, hogy élheted.

 

... Emlékek, mik belém égtek,

közös nyarak, fájón szépek.

 

Keresztet cipel erőtlen vállad,

de jaj, nem ezt a sorsot vártad.

Nyugodt, békés, boldog estét,

kutyád bújását, kertetek csendjét.

... Még köztünk vagy, de már mégsem...

Múlásod siratom tétlen.

Nem hiszem el, hogy ennyi volt!

....Tegnap még kacagott, és ma holt...

 

Sági Erzsébet