Györgyike-sirató

gyertya-gyasz.jpg 

 Györgyike-sirató

 

 

Csigaházban halál lakik,

virágot tép, hajtást szakít.

Nincs kegyelem, mászik és rág,

nem élheti túl a virág.

Sorvad levél, szirom, és szár.

Mindenkire ilyen sors vár?!

 

Növény? Ember! Szép és erős,

bajtól, végtől nem ijedős.

Most mégis él a párhuzam,

ereje fogy, hite zuhan.

... Tolószékből más ám a világ,

sok lett a lépcső, és túl nagy a ház...

 

Láttalak szépnek, és erősnek,

örömkönnyel nevetősnek,

Jocóval évődve viccesnek,

és ha ritkán is, de mérgesnek.

Szeretted nagyon az életet,

és élvezted, hogy élheted.

 

... Emlékek, mik belém égtek,

közös nyarak, fájón szépek.

 

Keresztet cipel erőtlen vállad,

de jaj, nem ezt a sorsot vártad.

Nyugodt, békés, boldog estét,

kutyád bújását, kertetek csendjét.

... Még köztünk vagy, de már mégsem...

Múlásod siratom tétlen.

Nem hiszem el, hogy ennyi volt!

....Tegnap még kacagott, és ma holt...

 

Sági Erzsébet

 

Apák-napi gondolataim

Apák-napi  gondolataim

 szivárvány a vízen.jpg

Június harmadik vasárnapja az övéké, a nekünk életet adó, rólunk gondoskodó, értünk mindenre képes apáké. Rájuk emlékezem most, köszönettel, hálával.

Régen halott anyai nagyapám rajongó szeretetére, álmomat őrző, ébredésemig mellettem üldögélő, vigyázó alakjára, jóságára.

Köszönettel, de emlékek nélkül gondolok apai nagyapámra, akit sajnos nem ismerhettem, mert a "hatalom" száműzte ősei német földjére, ahonnan soha többé nem jöhetett haza.

Édesapámra, a gondoskodó, családjáért élő, csendes, ám jó humorú drága lélekre, akit élete végén keserű, de türelemmel viselt betegséggel tett próbára a Teremtő.

Köszöntöm férjemet, aki saját fia mellé egy nagy fiúval együtt kapott és vállalt velem életfogytig tartó közösséget, és most boldogan fogadja, tanulja, éli a nagypapaság napi örömeit.

És végül köszöntöm családunk legfiatalabb édesapját, a fiamat, aki olyan mérhetetlenül, és olyan okosan szereti, neveli a kislányát, hogy mi "vének" csak ámulva - de nagy örömmel! -  találgatjuk, hogy honnan van benne ennyi empátia, energia, és kisbabákhoz értő, alapos tudás.

Drágáim, köszönöm, hogy voltatok, és vagytok nekem!

Az elmentekre el nem múló hálával gondolok, az élőknek pedig szívből kívánom éljék, élvezzék még nagyon sokáig egészségben, boldogságban az apaság örömeit, az élet legcsodálatosabb állapotát.

 

Sági Erzsébet

(Illusztráció: free fotó a netről)

Örökre együtt...

Örökre együtt... 

Burkus 2002.12.24.-2018.01.13.

Jolika 2008.?-2018.05.29.

 

 

Jolika elment. Januárban veszítette el társát, mindenét, Burkust, és belebetegedett, belehalt a bánatba.

Hetekig nem ugatott, és enni sem akart. 
Szeretetünk, és a közös gyász oldani kezdte a bánatot. Reggelente együtt mentünk a kert végébe Burkus sírjához, de kicsi lábnyomainak sokasága mutatta, hogy ezt az utat naponta többször is megtette.
Úgy tűnt, rend lesz a lelkében, tévedtünk. Jolika, a mi drága kicsi kutyánk megbetegedett. Hétfőn műtötték, de apró teste tele volt rákos daganattal, és örökre elaludt.

Szívem szakad, míg írom a tényeket, a lelkem romos, és a hiány, amit Jolika és Burkus halála hozott az életembe, egyre nagyobb. 

Van egy szép legenda, - remélem, egyszer valóság lehet számomra is -, miszerint az elhunyt kutyák a szivárványhídon várják, hogy gazdáik is megérkezzenek arra a virágos rétre, ahol együtt létezhetnek örökkön örökké.

Jolika történte nem hétköznapi. Csodás emberek, és sok-sok kutya közé született 10 éve, de a kiskutyák sorsa, hogy elajándékozzák őket, saját gazdit kapjanak, és boldogan éljenek. Ez történt Jolikával is. Boldogan élt, mígnem gazdái elhagyták az országot, és Őt nem vitték magukkal, hanem leadták oda, ahonnan származott, ahol örömmel visszafogadták a gazdátlanná vált kutyust.

Itt, ezen a gyönyörű, szeretettel, törődéssel teli helyen, Tatárszentgyörgyön kezdődött és teljesült be kicsi pulink, Burkus és Jolika szerelme. 
Burkuskánk panziós napjai alatt ismerkedtek meg, és amikor érte mentünk, már elválaszthatatlanok voltak. Edit Mályi, és József Juhász megajándékozott bennünket ezzel a tündéri kutyalánnyal, mindannyiunk, de főleg Burkuskánk nagy-nagy örömére.
Vidám világ kezdődött mindannyiunk számára, a ház, a kert megtelt örömmel. 
6 év közös élet, és boldogság ért véget idén januárban, amikor Burkus meghalt, és most elment Jolika is...  

Szívemben bánattal, és az emlékükkel várom/remélem, hogy amikor az én fonalam is elfogy, elhunyt enyéimhez, szeretteimhez térhetek. 

Köszönöm, ha elolvastad szomorú bejegyzésemet, kedves Látogatóm, de kérlek, ne tanácsold, hogy majd a gyász múltával lesz másik kutya... 
Nem lesz. Szeretetük, okosságuk, jóságuk, hűségük, egész lényük különleges volt. Számunkra Ők pótolhatatlanok.  

 

A fotókon Jolika és Burkus látható. 
(Ne tévesszen meg senkit a képen látható póráz. mert csak nagyon ritka alkalmakkor és csupán rövid ideig viselték. Ők szabadok voltak, kertünk, udvarunk, házunk velünk egyenlő jogokat élvező birtokosai.)

Sági Erzsébet fényképe.
burkus_es_jolika.jpg

Gyermeknapra

Gyönyörű ünnep előestéje van, és mint olyan sokan tettétek, én sem szeretnék lemaradni köszöntésemmel.

Mentségemül, hogy miért vártam a köszöntéssel estig, mi mást hozhatnék fel, mint a valóságot! 

Egy drága, kicsi lány, Szofi unokám boldogított egészen mostanáig.

Isten éltessen minden kicsi és nagy gyermeket! Ők azok, akik megszépítik a hétköznapokat is, és akikért érdemes hinni a holnapban.

Boldog vagyok, és szívből köszönöm, hogy megismerhettem a nagymamaság semmihez sem hasonlítható csodáját!

A képen kicsi kincsünk, Szofi látható. <3

fotb774.jpg

Dánielisz Éva: Öreg kéz

oregedo_kez_danielis_eva.jpg

 

Dánielis Éva gyönyörű versével emlékezem anyai nagymamámra születésnapján.


A megrendítő fotóval együtt megrázó erejű olvasmány.
Elmélyülni, magunkba nézni ösztönöz.
Olyan üzenet, amely mindenkinek szól.

Drága Nagymamám, Ádlika, Isten éltessen ott fent a Mennyben szeretteim körében.

Burkuskánk emlékére (2002.12.24.-2018.01.13.)

01-0680.jpg

 A fotót Potocki Tamás, Burkus legjobb barátja, gazdája, a fiam készítette.

 

 

Zokog a lelkem...

Ma délben a karjaimban halt meg a legönzetlenebb, legtisztább lény, akit ismerhettem, Burkus, a mi drága, kis pulink.

Ő soha nem akart mást, többet, mint szeretni és szeretve lenni. Megadatott számára mindkettő.

Beteg szíve eddig bírta. 15 boldog évet élt köztünk, ebből már 6 évet párjával Jolikával együtt.

Drága kis Barátom, tudom, hogy mi még találkozunk ott fent, ahol egyre többen gyülekeznek szeretteimből, és akkor már soha nem kell elválnunk egymástól.

Elmondhatatlanul szerettelek, szeretlek, drága Burkuskám.

Vízkereszt (haiku)

Illés próféta2_1.jpg

 

Ajtómon és szívemben ott a jel: 20+G+M+B+18

 

 

 

Keresztek közé

ölelve három király.

Égi védelem.

 

 

 

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Minden hozzám betérőnek áldott, békés és boldog Karácsonyt kívánok!

Advent a Szent család.jpg

 

Készülődöm...

Számomra az ünnep belül kezdődik, csenddel, megbékéléssel, és Szentestére - beborítva, szeretetbe öltöztetve mindent és mindenkit - növekedik naggyá.

Hitemben megerősödve, a repülést nehezítő ballasztoktól megszabadulva átadom magam a beteljesülésnek. Lelkembe béke költözik, várom a találkozás minden évben ismétlődő, megunhatatlanul felemelő csodáját.

Így várom most is Őt, a kicsi Jézust, hogy a pásztorok mellé kucorodva üdvözölhessem szenteste, az éjféli misén. Ott megsúgom majd Neki, hogy mennyire örülök jöttének és elmondom, hogy léte, mindennapjaimnak értelmet és erőt adó energiaforrása. Megköszönöm mindazt a jót, amit eddig kaptam.
Megköszönöm a hétköznapokat is ünneppé tevő csodát, Szofit, az unokámat, és azt, hogy egy egymást szerető, elfogadó családban élhetek.
Végül szemérmesen jászolába teszem legnagyobb ajándékomat, feltétlen, elfogadó szeretetemet, és hálámat.

… És, mert ember vagyok, gyarló, kéréseimet is. Nem magamnak, de kérek. Mindig ugyanazt. Egészséget.
Most majd még többeknek és még jobban kérem. Haladékot, erőt és életet.

 

Sági Erzsébet

2017. Karácsonyán

 

Illusztráció: free fotó a netről

Litera-Túra Irodalmi és Művészeti Magazin, HETI HAIKU 2017.12.21.

https://www.facebook.com/literaturairodalmiesmuveszetimagazin/posts/1471895302902103?comment_id=1521752464583053¬if_id=1513928996797968¬if_t=feed_comment_reply

 vagy itt:

https://www.facebook.com/groups/342078779248600/?multi_permalinks=1419506851505782¬if_id=1513870064162102¬if_t=like_tagged

 és itt is:

https://www.facebook.com/erzsebet.sagi.1

 

Mindig öröm, és megtiszteltetés számomra, a Litera-Túra oldalain való megjelenés!

Hálásan köszönöm a Magazin megálmodóinak/létrehozóinak/működtetőinek, hogy a halhatatlanok remekművei mellett, sok-sok kortárs alkotó, köztük én is, szót, és helyet kaphat a magazinban.

A haiku rovat vezetőjének, György Kelár -nak sokkal tartozom, elsősorban rám figyelése, tanító tanácsai, és a rovatában való rendszeres publikálási lehetőség miatt. Szívből köszönöm, kedves Gyuri!

A szerkesztőbizottság minden tagjának, alkotótársaimnak, és a kedves olvasóknak áldott, békés, boldog Karácsonyt kívánok! Szeretettel ölellek mindannyitokat!

HETI HAIKU
Sági Erzsébet

Téli álom

Mindent befedő,
frissen hullott lepedő
óvja a jövőt.

*

Tél ajándéka

Most csipkebogyó
- zúzmarás koronával -,
nyáron rózsa volt.

*

Adventi üzenetem

Vendégére vár
lelkem Betleheme. Jőjj!
Ajtómon sincs zár.

*

Csalódás

Hópehely álma
egy szép, hosszú élet. Hisz,
míg földet nem ér.

*

Naivság

Kint napfény táncol!
... Nem sejti, hogy készül már
ködből a fátyol.

*

Falevélsors

Rügyből születtél,
fénytől növekedtél. Tél?
… Jövőd tolvaja!

*

Levélhullás

Bánatszél dúdol:
- Hej, dércsípte falevél,
tort rendez a tél…

*

(Szerk.: Kelár György)

Fotó: Sági Erzsébet portréja

Ködös reggel

 

 

 

Most halványak a kontúrok,

a lényeget áldón fedik.

Egy kicsit már sejtelmesebb

minden, ünnep közeledik!

 

 

Megígérjük - csak magunknak,

az Úr így is hallja -,

jobbak leszünk, nyitottabbak

kacagásra, jaj-ra.

 

 


Nem számoljuk más hibáit,

törekszünk a jóra.

Nyíljon ünnep a szívünkben,

ha éjfélt üt az óra.

 

 

 

 

Sági Erzsébet

 Illusztráció:  Köd (Osvát András fotója, az alkotó újrafelhasználási engedélyével)

Hamvazószerdára

 

 

 

Fejemen szent hamu,

szívemben bűnbánat,

kerülöm Teremtőm

egy ideje házad.


Mindig más a fontos...

Tenni, menni, élni,

megszegett parancsra

feloldást remélni.


Pedig időnk véges,

porrá leszünk mi is.

Vállamon keresztem,

vegyétek fel ti is!

 

 

 

Ne feledjétek, szigorú böjt! Az idén március 1-re esik.

 

Sági Erzsébet

 

 

 

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Sváb böjti étel a "savanyú" tojás

 

tavaszi csokor.jpg

 

 

 

A következő héten - március 1-én - HAMVAZÓSZERDA lesz.

Mi, katolikusok ezen a napon böjtölünk.

Egy régi receptet hoztam el mindazoknak, akik szeretnének csatlakozni a böjthöz.

 

 

Hozzávalók:

 

 

½ dl olaj

3 ek liszt

3 dl tej

1 db reszelt vöröshagyma

3 db babérlevél

2 dl tejföl

citromlé

víz

4 db tojás

 

 

A reszelt hagymát, lisztet megfuttatjuk az olajon, felengedjük tejjel, és amikor puffog, annyi vízzel szaporítjuk, hogy sűrű pudingszerű masszát kapjunk.

Babérlevéllel, sóval ízesítjük, végül egy pohár tejföllel kicsit meghígítjuk.

Kevés citromlével lehet savanyítani, régen ezt ecettel tették.

Ha újra puffog, akkor pottyantjuk bele az egész tojásokat, hogy lehetőleg egyben maradva megfőhessenek a forró mártásban.

(A tojásokat mindig külön edénybe ütöm, nehogy záptojást pottyantsak a kész alapba.)

 

Felénk knédlivel tálalják.

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről