100 éve született Szent II. János Pál pápánk

Fotó: MTI 1991. Pápa a Népstadionban rendezett ifjúsági találkozón

 

100 éve, 1920. május 18-án, Lengyelországban, Wadowicében született egy kisfiú, Karol Józef Wojtyla, a későbbi II. János Pál pápa, akit 2014. április 27-én történt szentté avatása óta így nevezünk, Szent II. János Pál pápa. 

Küzdelmes, szép életútjáról sokan írtak, és film is készült.

Fenti fotóhoz kapcsolódó saját élményemet osztom meg mindazokkal, akik megtisztelnek figyelmükkel.

1991. május 18-án, Keresztes Pál atya vezetésével elindult egy népes csoport Ceglédbercelről, hogy a Népstadionban, a Magyarországra látogató  egyházfővel találkozhasson.

Ez a találkozás életreszóló, meghatározó élménnyé vált sokunk számára. Ünnepélyes, ugyanakkor nagyon emberi, és bensőséges hangulatú együttlét részesei lehettünk. Látni, hallani Őt, ott lenni a közelében, erre vágytunk, de ennél jóval többet kaptunk! 

A Szent Margit-legendát előadó táncosok műsora végén a Szentatya magához intette a táncosokat, kezét nyújtotta feléjük, és kérte, hogy mindenki fogja meg a mellette álló kezét, induljanak el a nézőtéren lévők felé, és ezt a pápai kézfogást adják tovább mindannyiunknak. Ott álltunk sokezren, a különleges ötlettől meghatódva, fogtuk egymás kezét, és tudtuk, éreztük, hogy ez a kézfogás, amit a Pápa indított útjára, végiglüktetett összekapcsolódó kezeinken, és visszatért - szeretetünket üzenve - a Szentatya kezéhez. Végtelennek tűnő percek voltak,  olyan élmény, és ajándék, amit soha nem fogok elfelejteni. 

Ma már tudom, egy SZENT érintését őrizhetem, és adhatom tovább. 

Az alábbi ,1976-ban készített felvételen még Karol Józef Wojtylaként énekli az Ave Mariát. 

https://www.youtube.com/watch?v=Ou3o7oE2vyc&feature=share

Drága Reszikém emlékére

Mától egy csillaggal több ragyog az égen.


Éjszaka angyallá lett drága nővérem. Isten nyugosztalja, és áldja meg azért a sok jóért, amit életében másokért tett.  
.
Helyette üzenem mindazoknak, akik szerették, tisztelték Őt.
.

Csak mosolyomra emlékezzetek, ha nem leszek.
Bánatkönnyet ne ejtsetek, mert haza megyek.
Szeretetem óv, fentről is vigyázza léptetek,
emlékeink kötik majd össze a földet és eget.

 

Mezei Jánosné Beitlbek Teréziának 87 év adatott meg. 

Nem volt könnyű élete, kisgyermekként vesztette el szeretett édesapját, majd nem sokára - évekre málenkij robotra hurcolt - édesanyát is. 
Édesanyja túlélte ezt a megpróbáltatást, hazatérhetett gyermekéhez, aki közben nagylánnyá serdült. 
Édesanyja férjhez ment, és  jól választott, mert társa jó apja lett leányának. Hamarosan egy kistestvérrel bővült a család.
Múlni látszott a rossz. 
Reszike megtalálta élete párját, Jánost, akivel jóban, rosszban, de mindig nagy egyetértésben, szeretetben éltek, míg a halál el nem választotta Őket egymástól.
Két fiuk született. A nagyobbikat Krisztusi korban, váratlan betegség ragadta el.
Kisebbik fiuk két unokával ajándékozta meg Őket, akiket rajongva szerettek a nagyszülők. 
Felnőve unokáik is társra találtak, bár ez az időszak nem csak örömöket hozott, hiszen nagyobbik unokájuk Finnországban telepedett le, így Őt és családját, a két dédunokát, csak ritkán ölelhették magukhoz. 
Reszi és János istenfélő, jó emberek voltak. Míg mindketten éltek, egymást segítve, erősítve, az élet apró ajándékainak örülve, elégedetten éltek, és beletörődve viselték a korral járó betegségeket. 
Amikor a férj rövid betegsége, halála után Reszi 80 évesen egyedül maradt, akkor kezdődtek el a bajok. Két alkalommal combnyak-törésből, majd bordatörésből is felépült, de utolsó esésekor eltört karja miatt, önmagát ellátni képtelenné vált, így életének utolsó évét az albertirsai Bartos Szeretetotthonban töltötte. Bár szabad lélek volt, de jól alkalmazkodva megtalálta helyét az otthonban.
Búcsúznak Tőle fia, menye, unokái, és azok társai, dédunokái. Testvére, sógora,  gyermekeik, azok társai, és kicsi unokahúga.
Búcsúznak rokonai, barátnői, volt munkatársai, utcabeliek, és mindenki, aki szerette, tisztelte Őt.

Litera-Túra Művészeti Magazinban a Heti haiku rovatban megjelent haikucsokrom

Mindig öröm, és megtiszteltetés számomra a Litera-Túra Művészeti Magazinban való megjelenés! Hálásan köszönöm Hajnal Éva és Márkus László laptulajdonosoknak a lehetőséget, de főként György Kelár szerkesztőnek a biztatást, és segítséget!

Sági Erzsébet

Recept minden bajra

Valami elmúlt.
Fátylat rá, hogy ne fájjon!
Csak előre nézz!

*

Érted, érzed?

Nincs fontosabb, sem
éltetőbb érzés, mint a
tiszta szeretet.

*

"Most élsz!" (Máté Péter)

Mi megadatott,
legyen öröm, hisz az már
örökre tiéd!

*

Vigasz helyett bizonyosság

Tudd, hogy a felhő csak
eltakarja a Napot,
de nem oltja ki!

*

Nagyszülőnek lenni, kegyelmi állapot

Szívből kívánom,
adasson meg a csoda
mindannyitoknak!

*

Újévi fohász

Istennek hála
minden megélt napomért,
remélt holnapért.

*

Tanács a kétkedőknek

Hit nélkül élni
lehet, de nem érdemes!
Nyiss az Úr felé!

*

(Szerk.: Kelár György)

Fotó: Sági Erzsébet portréja

Sumida folyó hídja Kulturális Magazin, 2020.03.02. Szivárványos haikucsokrom

Sumida folyó hídja Kulturális Magazin, 2020.03.02.
Szivárványos haikucsokor

    Kedves Ibolya Cseke! Hálásan köszönöm az ismételt megjelenés megtisztelő lehetőségét a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin tulajdonosainak, működtetőinek, legfőként Neked, drága Ibolya, aki időről időre írásra inspirálsz! 

    A képen a következők lehetnek: égbolt, felhő, fa, túra/szabadtéri és természet
    Sumida folyó hídja Kulturális Magazin
    57 perce

    PILLANATVERSEK
    ~~~~~~~~~~~~~~~
    Sági Erzsébet haikui

    Szivárvány

    Békét hirdető
    csodás híd, mely összeköt
    eget és földet.
    *
    Piros

    Az élet színe!
    Öröm, erő, tűz, és vágy!
    Pipacs-lobogás...
    *
    Narancs

    Delelő Napunk
    - kalászt érlelő, jövőt
    ígérő - heve.
    *
    Sárga

    Szép napraforgó
    kacérkodó, víg tánca!
    ... Madáreledel.
    *
    Zöld

    Bolygónk smaragdja...
    Zászlónk selymén a remény!
    Rügy az életfán.
    *
    Kék

    Égboltunk kékje,
    és békesség reménye!
    Szűzanyánk színe.
    *
    Lila

    Titkok, lehetőség,
    és levendula színe!
    ... Lelkem békéje.
    *
    Ibolya

    Sokszínű világ
    harmonikus rendjének
    szép őrangyala.

     

    Bemásolok egy számomra nagyon megtisztelő, és örömöt adó hozzászólást:

     

    Margit Lomniciné Kancsár Kedves Erzsike!
    Túlmenően azon, hogy gyönyörűek és szívesen olvasom az írásaidat versben és prózában egyaránt, most engedelmeddel "tananyaggá" teszlek . Ezentúl a Te haikuid segítségével tanítom a gyerekeknek a színeket. 
    • Lelkes rajongó
      Sági Erzsébet <3 Drága Margitkám... Én most olyan megtisztelve érzem magamat, és olyan boldog vagyok, hogy alig tudom elmondani! Szívből köszönöm! Nagyon örülök véleményednek, és hálás vagyok, hogy olvasóim közt tudhatlak! Ám, a legnagyobb ajándék számomra a "tananyaggá" válás lehetősége! Boldogító tudat, hogy általad gyermekekhez szólhatok a haiku nyelvén, ráadásul a színekről, melyek jelen vannak mindennapjainkban, és megszépítik életünket. Ölellek szeretettel, nagyon-nagyon hálásan az örömért, amivel hozzászólásoddal megajándékoztál! :) <3

    Idősek imája (szerzője Szent II. János Pál)

    Idősek imája 
    Uram, köszönöm Neked az ajándékba kapott éveket és évtizedeket. Köszönöm életem minden eredményét, amivel megörvendeztettél és minden kudarcát, amivel korlátaimra figyelmeztettél. Köszönöm családtagjaimat, akik elviselnek, akik mellettem állnak és szeretnek.


    Uram, kérlek, bocsásd meg, amit rosszul tettem, és amit elmulasztottam. Köszönöm, hogy Te nem mégy nyugdíjba, hanem ma is mindent megteszel üdvösségemre.

    Uram, adj nekem hálás szívet, hogy mindig észrevegyem: több okom van a hálára, mint a panaszra. Ments meg az irigységtől, elégedetlenségtől, nyugtalanságtól, a mindent-tudás látszatától és a mindent-jobban-tudás hazugságától, a gyanútól, hogy valaki mindig bántani akar. Ments meg a közönytől, a házsártos, barátságtalan viselkedéstől, az örökös zsörtölődéstől, a rút önzéstől, a mindent elborító keserűségtől és a hiábavalóság nyomasztó érzésétől.

    Uram, adj erőt, hogy békésen hordjam az öregkor terheit, humorral fogadjam feledékenységem jeleit, erőtlenségemet, érzékszerveim tompulását, testi-szellemi erőm hanyatlását.

    Uram, adj bölcs szívet, hogy meg ne feledkezzem a végről itt, és a kezdetről odaát. Kérlek, adj kedvet a munkához, amit még elvégezhetek. Tégy hasznossá, hogy ne érezzem csak tehernek magam és adj alázatot, hogy belássam egyre inkább másokra szorulok. Adj kedvet az imádsághoz, a Veled való beszélgetéshez. Adj világosságot, hogy jól lássam magam, és jól lássak másokat is. Adj jó kedvet és nyitottságot, hogy még mindig tudjak befogadni és adj szeretetet, hogy ne csak panaszkodjak mások hidegsége miatt, hanem árasszam szereteted melegét.

    Uram, maradj az, aki mindig voltál: megbocsátó Édesatyám. Ez indítson arra, hogy én is tudjak megbocsátani. Ne engedd, hogy valaha is fáradt legyek a köszönetmondáshoz. Ne engedd, hogy valaha is abbahagyjam dicséretedet. Tartsd meg és növeld hitemet. Szólj Uram, még hallja a Te szolgád! Ámen.
    A képen a következők lehetnek: 1 személy, ülés és szakáll

    Halott szeretteimért 2019. november 2.

    gyertyafust.jpg

     

    REMÉNYIK SÁNDOR: VÉGRENDELET

    Fáradtságom adom az esti árnynak,
    Színeimet vissza a szivárványnak.

    Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
    Mosolygásom az őszi verőfénynek.

    Sok sötét titkom rábízom a szélre,
    Semmit se várva és semmit se kérve.

    Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
    Kétségeim az örvényekbe szórom.

    A holtom után ne keressetek,
    Leszek sehol - és mindenütt leszek.

    https://www.youtube.com/watch?v=2BRDZbkUyeQ&fbclid=IwAR0L4qaEt75_3keijhb4CK4x_pegIEwcRqdig0D_zwCQFCen-YWaSX2Ad5s

    A Sumida folyó hídja Kulturális Magazinban 2019. október 31-én megjelent haikucsokor

    PILLANATVERSEK
    ~~~~~~~~~~~~~~~
    Sági Erzsébet haikui

    Őszi tanács

    Lassabban járni,
    napfürdette lelked ég
    felé kitárni!
    *
    Bölcsülés

    Megtanultam jót,
    és rosszat elengedni.
    Szabaddá lettem.
    *
    Kegyelem

    Hitem kitartott,
    velem volt mindig. Élni,
    és menni segít.
    *
    Leltár

    Szép gyermekkorom,
    tartalmas életem volt.
    Nem riaszt a tél.
    *
    Télelő

    Részeg darazsak
    ropják haláltáncukat.
    ...Készül a gubó.
    *
    Vénasszonyok nyara

    Kegyes átverés...
    Fogadd örömmel, tégy úgy,
    mint ki elhiszi!
    *
    Egyszer majd menni kell...

    Ősz után tél jön.
    Rozsdás levéllel üzen
    diófánk: - Készülj!

    fotó: zoliber

    A képen a következők lehetnek: növény, természet és túra/szabadtéri

    https://www.facebook.com/Sumidafolyo/posts/941209372911608?comment_id=958490051183540¬if_id=1572694798928501¬if_t=feed_comment_replyA

    Őszi csendélet

     levelek(1).jpeg

     

    Térdelő gabona,

    sáros napraforgó,

    rothadó szőlőlé

    ásítozó hordó.

     

     Részeg darázs zümmög,

    bóbiskol egy nagyot,

    madár száll melléje,

    köpködi a magot.

     

    Hangya várja, hátha

    morzsácska is pottyan,

    aszott szilva bája,

    kopott üstben rottyan.

     

    Dió koppan, jelzi

    megfáradt már az ág,

    gesztenye kínálja

    tüskék közt aranyát.

     

     Keserű füstté vált

    rőt levelek tánca,

    üres fészek árván

    emlékszik a nyárra.

     

     

    Sági Erzsébet

    Illusztráció: free fotó a netről

    Isten tenyere (Apeva)

    galambok.jpg

     

    Tudd,

    Isten

    tenyere

    biztonságos

    bölcsőd, koporsód!

     

    Sági Erzsébet

    (free fotó a netről)

    Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus

    50_eves_eretts_tal_6.jpg

     A lányok gyűrűjében áll - első sor, szürke blúz, hófehér hajkorona, gyönyörű mosoly - szeretett osztályfőnökünk, Margit néni leánya, Verebély Marcsi, aki megtisztelt bennünket azzal, hogy velünk ünnepelt. Előtte - fekete-fehérben - Alpárné Kiss Gabi guggol, akinek szívből köszönjük, hogy kitalálta, sok munkával, nyomozással megszervezte, lebonyolította - egyedül!  - a találkozót! 

    50_eves_eretts_tal_1.jpg

     A képen látható egyetlen "fiú" elhunyt osztálytársunk, Babitz Marika férje, aki nem csupán díszvendégként vett részt a találkozón, hanem az ünnepségnek helyet, ételt, italt, figyelmes szeretetet adó tulajdonos, a fia segítőjeként is. Kedves Berzsenyi Farkas, és Berzsenyi Czifrák Tamás, hálásan köszönjük a lehetőséget, hogy a Vanek úr Polgári Étkezde vendégei lehettünk!

     Gaudeamus igitur, Juvenes dum sumus.

     

    50 éve még előttünk volt az élet. Hittük, hogy csodák várnak ránk. Hittük, hogy miénk a világ.

    Hála Margit néninek, aki következetes, szigorú erkölcsiséggel teli elvárásait elültette bennünk, nem kallódtunk el, éltünk, de sohasem visszaéltünk a szabadsággal, amit a ballagás utáni felnőtt élettől megkaptunk.

     

    Sokan tovább tanultunk, házasodtunk, gyermekeket szültünk, majd sokan elváltunk, hogy a kályhához visszatérve újrakezdhessük az életet.

    Az életet, ami nem mindig volt könnyű, nem csak örömöket hozott, hanem a mókuskeréktörvény mintájára egyszer lent, máskor fent vitt bennünket, egészen idáig.

     

    Elmélkedhetnénk, hogy ha lenne mód visszapörgetni az időt, hogy mit tennénk másként. De minek? Változtatni nincs módunk az elmúlt eseményeken, és rágódni sincs értelme.

     

    Kedveseim, örüljünk annak, ami megadatott, feledjük, eresszük el a rosszat! Találjuk meg a mában azt, ami boldogságot adhat, örüljünk gyermekeinknek, unokáinknak! Szeressük őket nagyon, ameddig tehetjük.

     

    Becsüljük, szeressük társunkat, és szüleinket - ha még élnek -, vagy áldott emléküket ápolva őrizzük a múltat, amikor még köztünk voltak ők is.

    Lehet, hogy ez az utolsó találkozó, amikor ilyen sokan jelen lehetünk. Jó volt ebbe a közösségbe tartozni, Veletek együtt felnőtté érni. Szerencsések voltunk, hogy Margit néni szárnyai alatt növekedhettünk. Szeretete, mindannyiunkra kiterjesztett figyelme élete végéig kitartott. 

    Hiszem, hogy most egy habos felhőn üldögélve Babitz Marikával együtt mosolyogva, elégedetten néz bennünket, és üzeni: - Csak így tovább Lányaim! Egyszer majd újra találkozunk!

     

     2019.06.01.

     Sági Erzsébet

     

    Liturgiamozaik (háromsorosokból)

     

     

     

     

     

     

     

    Kyrie

     

     

    - Uram irgalmazz!

    Gyengeségből bántottalak…

    - Hálóm elszakadt.

     



    Gloria

     

    - Dicsőség Néked,

    Aki gondoskodsz rólunk!

    Nem érdemeljük…

     

     



    Credo

     

     

    - Hitvallásunk száll…

    Elér füledig, Uram?

    - Szívemmel hallom…

     



    Sanctus

     

    - Szent vagy! Te, szent vagy…

    Mi utánozni sem tudunk,

    Földhöz köt a sár…

     



    Pater noster

     


    Az Úr imája…

    - Hozzád szól, de magamért…

    - Szeretlek Téged…

     



    Agnus Dei

     

     

    - Isten báránya,

    a mi Atyánknak fia…

    Adj nekünk békét!

     



    Amen

     


    Boldogok, akik

    félelem nélkül élnek,

    mert lelkük szabad…

     

     

     

     

     Sági Erzsébet

     

     

    Illusztráció: feszület a ceglédberceli katolikus templom előtt (free fotó a netről)

     

     

     

    Hargitai József unokatestvérem halálára (2019.04.06. szombat)

    Túrmezei Erzsébet: LEFELÉ TARTUNK?     

     

    Lefelé tartunk, mondják rólunk az emberek,

    ha fakul szemünk fénye és hangunk megremeg.

    Sajnálkozó mosolyt is meg-megfigyelhetünk,

    amikor kihagy néha az emlékezetünk.

    De bánkódjam miatta? Az óra lepereg,

    S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!

     

    Lefelé tartunk, mondják. Lépteink lassúak,

    óvatosak... Nem várnak derűs, fényes utak.

    Hallkabb a szó csengése, nehezen halljuk már,

    s veszít melegéből a kedves napsugár.

    De bánkódjam miatta? Ha dermeszt a hideg,

    Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!

     

    Lefelé tartunk, mondják. De biztatón ragyog

    felénk Isten mosolya: Ne félj, pajzsod vagyok!

    Fáradt gyermeket hordoz az erős égi kéz.

    Szólit. Szava színarany és édes mint a méz.

    Mit bánkódjam, ha szívem Isten állítja meg,

    S vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!

     

    Lefelé tartunk, mondják. Nem! Fölfelé megyek!

    Hallom már a távolból a győztes éneket.

    S látom, fehér ruhában, királyi trón körül

    Nagy nyomorúságból jött, boldog sereg örül.

    Utam nem lefelé tart, csak a cél közeleg!

    Vár az az ország, ahol senki se lesz öreg!