Kesergő

 

 

 

 

Bokáig levélben

bandukolok haza.

Aranyló napfénnyel

üzensz nekem Mama…

 

 

Harmattal sírsz reggel,

felszárítod nappal,

betakarsz majd este

fénylő csillagokkal.

 

 

Minden nappal egyre

közelebb kerülünk…

Ha fonalam elfogy,

újra együtt leszünk.

 

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.