Apák-napi gondolataim

Apák-napi  gondolataim

 szivárvány a vízen.jpg

Június harmadik vasárnapja az övéké, a nekünk életet adó, rólunk gondoskodó, értünk mindenre képes apáké. Rájuk emlékezem most, köszönettel, hálával.

Régen halott anyai nagyapám rajongó szeretetére, álmomat őrző, ébredésemig mellettem üldögélő, vigyázó alakjára, jóságára.

Köszönettel, de emlékek nélkül gondolok apai nagyapámra, akit sajnos nem ismerhettem, mert a "hatalom" száműzte ősei német földjére, ahonnan soha többé nem jöhetett haza.

Édesapámra, a gondoskodó, családjáért élő, csendes, ám jó humorú drága lélekre, akit élete végén keserű, de türelemmel viselt betegséggel tett próbára a Teremtő.

Köszöntöm férjemet, aki saját fia mellé egy nagy fiúval együtt kapott és vállalt velem életfogytig tartó közösséget, és most boldogan fogadja, tanulja, éli a nagypapaság napi örömeit.

És végül köszöntöm családunk legfiatalabb édesapját, a fiamat, aki olyan mérhetetlenül, és olyan okosan szereti, neveli a kislányát, hogy mi "vének" csak ámulva - de nagy örömmel! -  találgatjuk, hogy honnan van benne ennyi empátia, energia, és kisbabákhoz értő, alapos tudás.

Drágáim, köszönöm, hogy voltatok, és vagytok nekem!

Az elmentekre el nem múló hálával gondolok, az élőknek pedig szívből kívánom éljék, élvezzék még nagyon sokáig egészségben, boldogságban az apaság örömeit, az élet legcsodálatosabb állapotát.

 

Sági Erzsébet

(Illusztráció: free fotó a netről)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.