Jövőnk Júdásai vagyunk

 

 

 

 

 

 

 

Júdás neve az árulás szinonimájaként vált halhatatlanná, mert elárulta a legtisztább embert, mesterét, barátját, Jézust.

Ha egyenként megvizsgáljuk az apostolok tetteit, akkor hamar felfedezhetjük mai hasonmásaikat környezetünkben, vagy önmagunkban.

Ki ne találkozott volna Tamásokkal, Péterekkel, Jánosokkal, akiket ugyan nem így hívnak, de hitetlenségükben, hűségükben, vagy hűtlenségükben fellelhető bennük a tanítványok magatartásának mása.

 

Júdás, a pénzért áruló, a saját bőrét mentő gyarló ember, csókkal árulta el a Megváltót, majd bűne terhe alatt összeroppanva újabb bűnt követett el, öngyilkos lett.

Noha Jézus megbocsátott Neki, neve ma is a hitszegést, a megvásárolhatóságot, a bűnt jelenti.

 

… És, a Júdások ott vannak mindenütt.

Van-e közöttünk olyan ember, akit ne árult volna el előnyöket remélve iskola-, vagy munkatárs, netán magát barátnak álcázó rosszakaró?

Nincs, ugye?

 

… És mi?

Soha nem árultunk el senkit és semmit?

Elveket, célokat, álmokat?

Bizony, ezek is árulások. Feladott álmaink, eltékozolt jövőnk, hitetlenségeink az Úrban, magunkban, Júdási tulajdonságok.

… Mert Júdás, csakúgy, mint a többi apostol, bennünk lakozik, bennünk él tovább, és hisz, vagy hitetlenkedik, árul, és megbán.

Mit tehetünk, ha felbukkan bennünk?

Felismerni a rosszat, a helytelen irányt, és tenni ellene, akár széllel szemben is.

 

Júdás csókkal árult. És mi?

Jövőnket áruljuk elfeledett, vagy megmásított múltunkkal, meg nem vallott hitünkkel.

Hamis próféták vakítanak, Heródesek mosnak kezet, és mi lelkesen csápolunk, ahelyett, hogy futva menekülnénk, ha már tenni képtelenek vagyunk.

Hallgatásaink és elhallgatásaink olykor ártalmasabbak, és árulóbbak a szónál.

 

Az Úr lehetőségeket és a döntés szabadságát adta nekünk. Hogy élünk, vagy visszaélünk ezzel, az rajtunk múlik.

Lehet ide, vagy oda állni. Lehet középen maradni.

De egyet nem tehetünk. Ugyanabból a lyukból egyszerre hideget, és meleget fújni, és közben hitelesnek maradni, nem lehet.

 

A XXI. század embere nagykorú lett. Felel, és felelős tettiért, különösen, ha írástudó!

És a tét most nem kevesebb, mint utódaink jövője.

 

 

Sági Erzsébet

 

 


Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lantaléna 2009.10.24. 08:29:48

Kedves Lótuszvirág! Jól látod, jól írtad, vannak köztünk Júdások. Sajnos. És az is igaz, hogy bennünk is van ártó hajlam, még ha csak egy gondolat erejéig vagy akár a legkisebb tettig, de ott van. Az unokáink jövőérét mi felelünk tetteinkel, cselekedeteinkkel. Szeretettel ölellek Anna

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.10.24. 09:02:23

@lantaléna:
Drága, hűséges Annám...:)) Örülök, hogy betértél, köszönöm!
Júdások vagyunk mi mind... Ki ne árult volna el már legalább egyszer valakit, vagy valamit? Egy gondolatot, vagy önmagát? Helyzettől, embertől függ, hogy kiért, miért...
Ölellek szeretettel okos és szívvel írt hozzászólásodért, Lótusz.