Emlékezzünk ezekben a napokban halottainkra...

 

Imám most értük szól....

 

 

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!

 

Ott ahol az enyéim várnak rám… és - amíg meg nem térek hozzájuk -, segítenek élnem itt lent. Fogják kezemet, vezetik tollamat, kérnek helyettem – mert, azt még nem tudok – és rábólintanak, amikor adok kéretlenül is.

Jönnek álmaimban, és velem vannak a nappalok háborúiban, békekötéseiben.

Vigyáznak rám… vigyáznak szeretteimre. És, hiányoznak, bár hiszem a találkozást Velük, Veled, Uram… de mégis, iszonyúan fáj, hogy nem ölelhetem meg Őket. Árvaságom korán jött… de, mikor nem lenne az?

Jóságos nagyanyám, Ádlika, megkapta azt a kegyelmet, hogy nagyhéten mehetett el Hozzád.

Anyácskámat, Mindenszentek vitték el… És én? Maradhatok egy kicsit még, Uram?

 

Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod!

 

Eljön, Uram? Rosszak és engedetlenek vagyunk. Megérdemeljük, ha büntetsz bennünket… Miért nem teszed, mondd Uram? Szeretsz minket? Pedig, nem sok okot adunk rá, Uram…

 

Legyen meg a Te akaratod!

 

Biztos, hogy ezt akarod, Uram? Hogy öljük egymást? Hogy békétlen rossz fiaid egymás torkának essenek nap, mint nap? Kérlek, küldj józanságot, szeretet, mert fogyóban, mint a Hold. Küldj mosolyodból, hogy megtanuljunk mi is mosolyogni, örülni, szeretni, élni… ahogy lehet.

Látom orcádon értünk a könnyeket… és a várakozást, hogy reméled, felismerjük, nem kell hozzá parancs, hogy jókká váljunk. Megtehetjük szabad akaratunkból is! Megtesszük, mit gondolsz Uram?

 

Amint a Mennyben, úgy a Földön is…

 

De hiszen ott béke van, Uram! Lehetséges, hogy megtaláljuk mi is?

Magunkban talán…, de a világban? Segíts, hinnem ebben Uram.

 

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

 

Kenyerünket, vizünket kérjük…, miközben pusztítjuk mindkettőt. Mérgezzük a folyókat, tengereket, olvasztjuk a jéghegyeket, pusztítjuk az ózont, szeméttel vesszük körül magunkat. Kenyerünkbe a búza, már génmanipuláció által nagyra növesztett szemei kerülnek…, az éltető víz pedig, már nem éltet…

Van megállás, Uram?

 

És, bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

 

Te megbocsátasz, Uram…

De mi, tudunk-e megbocsátani? Magunknak, másoknak? Taníts meg minket Uram, mert elfelejtettük, hogy hogyan kell!

 

És, ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

 

Engedd, hogy bátrak legyünk! Tudjunk szembenézni a gonosszal! És adj erőt, hogy tudjunk nemet mondani, amikor megkísért… Akarjunk, nemet mondani és legyőzni. Akarjunk a Te népeddé lenni…

 

Amen.

 

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.