Haldokló Fönix

 

 

 

Nem tudom, más hogyan csinálja, én főzés közben írok. Fejben.

Készül a nyaralás utáni, első itthoni ebéd, családom kedvence a svábos krumplileves és az örök ifjú lecsó. Kezem automatikusan teszi a dolgát, konyhánkban zöld illatok keverednek a pirossal, én pedig kiszállok ebből az illatos békéből, és engedem az emlékeket szavakká érni.

 

Boszniában jártunk és Montenegróban. Nem, nem a tenger forróságot enyhítő kék hullámaiban kerestünk enyhülést. Most a csúcsokra vágytunk.

Keresem azt az érzést, amit a kopár hegyek holdbéli látványa és a köveken billegő, ránk kíváncsian figyelő kicsi kecske láttán éreztem. Keresem, de nincs meg.

Nem segít az útvonal skandálása, nem jön össze az időrend.

 

Piros lámpás kereszteződést látok, türelmetlen autósokat, és az autók között futkosó, vénségesen vén tekintetű gyerekeket. Szemükben az esélytelenek nyugalma, és egy halvány remény, hogy talán, majd a magyarok... Adunk, hát persze, hogy koszos kezükbe pottyantjuk szégyenkezve az aprót. - Hvala! - és már szalad is a mögöttünk lévőhöz.

 

Szerb autó, a sofőr letekeri az ablakot, nyújtaná, de nincs kinek. A fiúk – úgy 12-13 évesek – átnéznek rajta, nem kell, mutatja a hátuk.

Értetlenül nézem őket, aztán leesik. A háború után születtek, talán pont az apjukat utasítják vissza.

 

Generációknak kell felnőni, hogy ez a két testvérnép újra elfogadja egymást. Generációknak kell elfeledni és megbocsátani egymásnak, ezt a háborút. A háborút, az erőszakot, a földig rombolt házak lakóinak nincstelenné válását, a vénszemű gyermekek apátlan árvaságát, a meggyalázott és anyává tett apácák sehová sem tartozását.

 

Mint jelfák, mutatják az esztelen pusztítás nyomait a megvakult ablakú, kormos romok. A hajdani nappali közepén, hatalmas fává nőtt a 13 éve odatévedt kicsi mag, jelezve, az élet megy tovább. Támadj fel Te is, gyönyörű Bosznia!

 

 

2007. nyarán

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

aarnyek 2009.05.11. 15:03:52

Drága Lótuszom!

Generációk?
Nem ismered az "itteni" embereket
Ez már örökös...

Ölellek: Zoli

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.05.11. 22:28:11

@aarnyek:
Drága Zolikám... Nem, valóban nem ismerem az ottani embereket. De ismerlek Téged, és még néhány igaz embert, akik ott éltek. Rajtad..., Rajtatok múlik, hogy lesz.-e megbékélés. Béke, kívül-belül. Béke... először önmagatokkal, aztán egymással.
Zoli... végtelenül hálás vagyok, hogy elolvastad ezt az írásomat. Kicsit Neked is írtam...
Ölellek a régi szeretettel, Lótusz.

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2014.06.08. 11:17:14

Amikor sok éve leírtam fájdalmas érzéseimet szomszédaink esztelen háborúja kapcsán, még nem gondoltam, hogy hamarosan - most! - pontosan úgy, mint akkor, rettegve figyelem majd egy másik szomszéd - Ukrajna - vergődő harcát.
A harcot, ami ismét testvérnépek között dúl, és ami miatt generációk fognak egymással - hajdani rokonaikkal, szomszédaikkal "örök harag"-ot fogadva -, gyűlölködve élni.

Nem ünneprontásból tettem fel ma ezt az írást.
Pünkösdi imámat a békéért ajánlom fel.
Békét kérek a Teremtőtől.
Hallgassanak el a fegyverek Ukrajnában, és tegyék le a - lelkükben még meglévő - fegyvert a Délvidéken élők is, megbocsájtva egymásnak.
Szívből kívánom, kérem, hogy legyen béke a Szentföldön, és mindannyiunk lelkében is.