Juhász Gyula: Utolsó vacsora

Última_Cena_-_Da_Vinci Utolsó vacsora.jpg
 
Juhász Gyula: Utolsó vacsora


János a Mester nagy szivén pihen,

E tiszta sziven, e csöndes sziven

pihen, de lelke a holnapra gondol,

S fiatal arca felhős lesz a gondtól.



Mély hallgatás virraszt az asztalon.

Az olajfák felől a fuvalom

Hűsen, szomorún a szobába téved,

Be fáj ma a szél, az éj és az élet!



Tamás révedve néz a mécsvilágra,

Péter zokog, és árvább, mint az árva,

Júdás se szól, csak apró szeme villan,

Remegve érzi: az ő órája itt van!



Csak egy nyugodt. Nagy, sötétkék szemében

Mély tengerek derűs békéje él benn.

Az ajka asztali áldást rebeg,

S megszegi az utolsó kenyeret!

 

 

Illusztráció: Leonardo da Vinci Utolsó vacsora (forrás: Wikipédia)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.