"Benned a létra" (Továbbgondolt bölcsességek, Weöres Sándor A teljesség felé című írása nyomán.)

 

 

 

 

 

A létra, amin le- és feljárunk, menny és pokol, kint és bent, Te és én között.

Bennünk van fogantatásunk óta. Elsőként materializálódott belőlünk, majd köré épült testünk temploma.

Tartást ad, vagy támaszt, mikor mire van szükségünk.

Olykor egy egész család fundamentumát tartja, máskor, hiányzó fokain kibicsaklik a lélek.

Romosan, lötyögve, ütött-kopott, bizonytalan eszközként, de ott van mindig bent.

Benned, bennem.

Mert úgy részünk, mint minden, mit belénk szerelt Úr! Szemet a látáshoz, fület a halláshoz, és létrát a tartáshoz.

 

Tartás nélkül, önbizalom és öntudat nélkül, a legtehetségesebb ember is csak bábu, akit sodornak a külső szelek. Csapódik ide-oda, miközben, akár pillér is lehetne.

 

Persze, mint minden létra, ennek a fajtának is vannak különböző változatai.

Van összecsukható, hogy amikor nincs rá szükség, vagy egyenesen útban van, el lehessen rejteni.

Van biztonsági lánccal rögzített, mindig stabil létra is, olyan, amire bátran mászhat az ember, mert bírja a terhelést, és van látványlétra, dekorációként kirakatba tehető, semmire sem jó tákolmány, amire még egy macskát sem eresztene jó szívvel az ember, viszont nagyszerűen mutat.

Van kicsi és nagy, egy, vagy több személyes, mentésre és mások megsegítésére készített speciális létra, és van olyan is, amiről egyenesen a mennybe sétálhatunk.

 

A lustábbak szerint létra helyett lift kellene. És feladat, na meg teljesítmény helyett sült galamb.

Csak arról feledkeznek meg, hogy a jól végzett munka öröme lélekemlő tulajdonsága is örömforrásként működik, lelki levitációt ad, létra nélküli emelkedést, és tartós lebegést.

 

Hogy használhassuk létránkat, előbb meg kell találnunk.

Hogy hogyan?

Önismeret, lelki tisztánlátás és helyzet szükségeltetik mindehhez. Helyzet, amelyben emberként, érző, értő segítőként viselkedve megtalálhatjuk saját felemelkedésünket segítő eszközünket, a létrát.

 

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hellseher 2012.06.17. 10:32:30

Azt mondod, megvan mindenünk a halláshoz, a látáshoz, s tartáshoz. Bizony igazad van, ezeket mind megkapjuk mint eszközt, s nekünk magunknak kell megtanulnunk bánni velük. Elsősorban a szülő, másodsorban a társadalom felelőssége a az elsajátítás folyamatának fenntartása.
Sajnos mára teljesen elveszett ezen "eszközök" használatának képessége. Sőt! A "nem tudom miért" alapon, de erre irányul, összpontosul az erő.
Hallani, meghallani, látni, meglátni, tartani,kitartani csak az igaz emberek tudnak!

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2012.06.17. 17:24:33

@Hellseher:
Kedves Látnok...:) Szívből köszönöm, hogy megtiszteltél jöttöddel, véleményeddel! Egyetértek Veled, valóban a szülő és társadalom közös felelősségén, annak hiányán, vagy létén múlik, hogy a lehetőségre álló eszközöket hogyan alkalmazza majd a felnövekvő nemzedék.
A képesség bennünk van..., a vágy is, hogy működtethessük..., de a hogyanra a választ általában csak tanulással, vagy legalább a célra világító útmutatással szerezhetjük meg.

Kedves Látnok..., hiszem, hogy Te tudod, hogy egyre több igaz ember él közöttünk.

Szeretettel láttalak, köszönöm, hogy beszélgethettünk.