Ébredés

 

 

 

Csípős még a reggel. Csupasz faágakon

- a tél megfagyott könnye -, zúzmara ragyog,

míg ott fent, tavaszról álmodnak vágyódva,

égboltra száműzött, didergő csillagok.

 

Eltévedt vándornak, bolyongó hajósnak

fényévnyi távolból mutatják az utat.

Sosem fárad fényük, és, ha mégis, hulló

csillag-sorsuk is csak földi példát mutat.

 

Fényetek jelkép lett, hullásotok csoda…

Tavaszt váró hittel bélelt e kaloda.

Csapda ez, csillagtárs, ahogy jön, elszalad,

emberélet, csillagsors rövidke tavasza.

 

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.