Tavaszt várva

 

 

 

 

 

 

1.

Falomb maradékot söpröget kertünkben tétován a szél,

kopasz ágon vacogó verébpár rég volt nyárról mesél.

Szeretet-tojásból fiókát keltettek, világgá eresztve, aggódva röptettek.

Mára, üres beggyel csak ketten maradtak, s egy csillagos éjjel,

lám, ők is megfagytak.

 

 

2.

Korán ébredő rügyek moccannak, átverte őket a csalóka napsütés,

visszatérni magház védelmébe, egy éjszaka kevés.

Zúzmarás, friss reggel van! Csilingelnek a fagyott ágak.

Bimbódíszükön kegyeletsértő napsugár,

élet játszik ma halállal.

 

 

3.

Vékony kabát alá lopakodik a nyirkos félelem,

Ezer éve hordott, lyukas cipőjében még gomba sem terem.

Éhes gyomra reménykedve kordul, rekedten jelzi a delet.

Azt nem tudja hogyan, de ki kell bírnia ezt a kemény telet.

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.