A fészek

 

                                                                                                                                                                   A felnőtté válás, a szülőktől való leszakadás talán legfontosabb pillanata, amikor az ember elköltözik a fészek-meleg biztonságot adó szülői házból. Onnan, ahová emlékek, tárgyak és főleg emberek, az övéi kötik. Nehéz szívvel eresztik, és Ő is úgy megy el. Tarisznyájában ott lapul az intelmek mellett a hamuban sült pogácsa, a túlélés ígéretének étke, és jó esetben nem csak „kuncogó” fillérke, hanem kötegnyi bankó, hogy segítse a fészekrakásban.

                                                                                                                                                                   A kulcsra készen kínált, portával, portással, úszómedencével, szaunával felszerelt társasházak ára a legtöbb fiatalt eleve kizárják a tulajdonossá válásból.

Maradnak az apróhirdetések, a lakásszemlék, csalódásokkal és ájulásokkal tarkítva.

Csalódással, mert a hirdetésben ígért újszerű lakásra még újabb milliókat kell költeni, hogy élhető és lakható legyen, és ájulással, mert az ára, még így is megfizethetetlen.

                                                                                                                                                                 Az ember pedig újra számol… Ennyi van, lássuk, mire elég?

Mehetne lepukkadt negyedbe – mert sajnos, még ma is akad ilyen kerület -, ahol sem a körülmények, sem a szolgáltatások nem olyanok, amilyenben eddig élt.

És, mehetne albérletbe is, de akkor várhatóan sohasem gyűlik össze a lakásra való…

Erre mondják, hogy ördögi kör?

                                                                                                                                                              Nem az.

Mert egy szép reggel munkahelye portáján összefut egy régi haverral, aki boldogan újságolja, vidékre költözött. Pesthez közeli, gyönyörű és békés környezetbe. A falucskát domb öleli körbe… Aranyhegy, így hívják! Kincsét az ott termő szőlőből készített aranyló bor és szorgos kezek községszépítő, jókedvűen végzett munkája adja. Nem utazik többet, mint amennyi időt Pesten a dugókban töltött.

                                                                                                                                                                   A település lakói kedves, közvetlen emberek, akik szeretettel üdvözlik és befogadják a közéjük csöppent idegent. Persze, földi jókban sem szűkölködnek. Magyarország első, európai színvonalú (német) nemzetiségi óvodájára a pénzt pályázaton nyerték, csakúgy, mint a felújított és korszerű technikával felszerelt Művelődési Házra is. Van bicikli út és Öregek Otthona. Vannak templomok, és vannak hívek, akik a békés egymás mellett élés helyett, a békés, baráti egymást segítést gyakorolják.

A falu lakossága zömmel német nemzetiségű, ahogy ők mondják, „sváb”. Hitüket és római katolikus vallásukat még az anyaországból mentették át új hazájukba. Ez persze nem jelenti azt, hogy az időközben beházasodott, vagy települt más vallásúaknak ne járna templom. Így hát, összeadták a hiányzó pénzt és felépült a református-evangélikus hívek részére is egy templom.

 

                                                                                                                                                              Hogy ilyen hely csak a mesékben létezik?

Kedves Olvasóm, hát jöjjön és nézzen szét nálunk!

Jaj, még nem mondtam ki a varázsigét? Ceglédbercel… Csak ennyit kell beütni a kocsi GPS-ébe, hogy saját szemével meggyőződhessen, nem túloztam.

 

www.cegledbercel.hu

Illusztráció: Falumúzeum Ceglédbercelen

Sági Erzsébet

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.