Alszik a fenevad

 

 

 

 

 

Szellő keze simogat,

tóra fodroz habokat.

Hajamba kap, megölel,

megszólítom, elszelel.

 

 

Napsugár, ha rám kacsint,

lekívánkozik az ing.

Kicsi felhő kék égen,

habként feszül, mint régen…

 

 

Patakparton heverek,

kavicsokkal szemezek.

Faárnyéka hívogat,

feledem a gyíkokat.

 

 

Álomtündér legyezget,

mennyországban lebegek.

Halk zene szól, szeráfok!

Megnézném, de nem látok.

 

 

Zeneszóba dob dörren,

reccsen a fa fölöttem!

Villám cikáz, ág törik,

szellő és Nap elszökik.

 

 

Magam vagyok és fázom…

vizes lett a nadrágom.

Patak vize kiáradt,

vihar tépáz faágat.

 

 

Ébredező fenevad,

nyakamba az ég szakad!

Futok haza remegve…

… Ma sem megyek a mennybe…

 

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.