Ha menni kell

száraz fa.jpeg

 

Szeretett sógorom angyallá lett tegnap éjszaka... Versemet Ő ihlette. Legyen a föld könnyű, drága Janikám, soha nem feledlek.

 

 

Lombját vesztett vén fa várja

élhet-e még új nyarat,

ringathat-e madárfészket

röptethet-e fiakat.

 

 

Évgyűrűit nem számolja,

kopott kérgén harkály váj.

Tudja, hogy már menni kéne,

de a búcsú nagyon fáj.

 

 

Száraz ága óvva tartja vendégét,

a kismadárt,

aki ősszel messze szállva,

arra kérte: - Haza várj!

 

 

Erejéből ennyi tellett,

reccsenve hagyta el az ág...

Fent egy felhő könnyet hintett,

napfény szórta aranyát.

 

 

A döbbent csendben bánatosan

hajolt meg fű, fa, virág,

s az égi kertben, a Teremtő

övéi közé ölelt egy érkező fát...

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.