Hallgass rám!

 

Időt kérek! Időt…

Nem magamnak, Neked.

 

Legyen elég erőd,

de főleg, türelmed,

hogy harcod magaddal

győztes legyőzöttként

túlélhesd… Nem haddal,

csak magányos kardként

harcolsz önmagaddal.

Ölsz, bár nem másokat…

De, hogy belehalsz,

vagy tovább élsz, - haladsz

a rév felé, hová

önként, vágyva mennél -,

egyedül rajtad áll.

Barátom, mit tehetnék?

Fogom kezed, féltőn,

És írom versemet…

 

Időt kérek! Időt…

Nem magamnak, Neked.

 

 

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.