Bölcsőtől a szemfedőig

téltemető.jpg

 

Naptárcsere, fogadalmak, óévre az új év jő.

Hittem, hogy elég, ha akarom, és megáll majd az idő.

Tévedtem - mint már oly sokszor -, mert az idő sosem áll,

természete, hogy fusson, mint a vonat mellett futó táj.

 

 

Engem nem a gólya hozott, csengős szánon érkeztem,

pólyám tolla hópihe volt, és jégcsap-csörgő kezemben.

... Szeretem a tél hidegét, ha bent kályha duruzsol,

illatos emlékidézőm sült alma, és forralt bor.

 

 

Nem csak hozott, vitt is a tél,  szeretteim elmentek...

Kezemből - akár a magvak -, múló évek peregnek.

Adatott sok jó, és jutott hátat görbítő bánat,

de ma sincs hely, mit szebbnek látnék, mint a szülői házat.

 

 

Őszt kihagyva nyárból tél lett, elmaradt az aratás,

kertek alatt készenlétben jussát várja a kaszás.

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

 

 

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.