"Mindig tudd: a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz." (Tatiosz)

 

 

Minden pillanat, amit megélünk, többé soha vissza nem hozható véglegesség.

Nem változtathatjuk meg, nem mehetünk vissza a kályhához, mint a tánciskolában, és nem írhatjuk felül, mert már megtörtént.

A tervezés időszakában lehetnek alternatívák különböző helyzetek megoldására, de a jelen, - ami a következő pillanatban már a múlt -, örök marad.

 

Tudatában vagyunk-e ennek akkor, amikor jót teszünk?

… És amikor rosszat?

Tudjuk-e, hogy sokszor elég lenne egy gyógyító jó szó, egy mosoly, vagy biztató ölelés ahhoz, hogy a földön fekvő képes legyen feltápászkodni?

Megadjuk a másik embernek ezt a segítséget? Vagy, csak azért sem? Szenvedjen csak, vágyakozzon, könyörögjön, mi megyünk buldózerként előre, hulljon a férgese!

 

Hogy miért nem segítünk? Mert, ha megállunk, és segítünk, akkor lemaradunk valamiről.

Mert elszalad a pillanat a lehetőséggel együtt…

… A lehetőséggel, ami lehet, hogy nem is lett volna a miénk.

 

Kevés ember képes rá, hogy élvezze és megélje a pillanatot.

A legtöbbünk folyton a múlton rágódik, miközben a jelent elszalasztja. A jelent, ami holnap már a múltat jelenti…, amin majd lehet ismét rágódni, hogy nélkülünk múlt el…

A másik végletet azok alkotják, akiknek semmi sem elég jó, mindig máshová vágynak, mást csinálni és másokkal lenni. A jelenüket degradálják, de álmaik sohasem valósulnak meg, mert amikor megkapják tálcán a mai álmokat, akkor már egészen mást szeretnének megélni, vagy birtokolni.

 

Van egy fiatal barátom. Nagyon okos és piszokul jóképű. Tehetséges, sikeres és végtelenül szerény, csodálatos ember.

Nem tervez, és nem tekint vissza. Él.

… És örül minden pillanatnak, találkozásnak és lehetőségnek. Fényképezi a levélhullást, a bimbópattanást. Meglesi a madár röptét, és a fészekrakást.

Albumot készít, hogy nem múljon el minden egy pillanat alatt.

Hálás a figyelemért, és ezerszeresen adja vissza, amit kap. A szeretetet is.

Értékeli a mát, és nem akarja siettetni a holnapot.

… A holnapot, ami talán a gyógyulást hozza meg neki…

… A holnapot, amiből talán nincs többé ébredés.

 

Mert Ő tudja, hogy „…a dolgok egyszer történnek meg veled. A legértékesebb idő a pillanat, amelyben élsz.”

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása