Hódolatom! - üzeni a kézcsók

 

 

 

Gondolná kedves olvasó, hogy a legáltalánosabb és leggyakrabban használt érintkezési forma ember és ember között, a köszönés?

 

Hol és hogyan köszönnek?

Új-Zéland lakói orruk összedörzsölésével intézik el az üdvözlést.

A keleti népek, főleg a törökök, kezükkel mellükön, mély hajlással hódolnak egymásnak.

A japánok ettől merevebb hajlással, derékban megdőlve jelzik, örültek a találkozásnak.

Afrikában vannak törzsek, ahol köszönés gyanánt a tenyerükbe köpnek az emberek.

Tibetben kalapot lengetve, kinyújtott nyelvüket öltögetve, és bal kézzel a fülük mögött köszönnek.

Az oroszoknál még ma is „három csók” jár. Szentpéterváron, barátainknál járva nem győztem fejemet forgatva kivédeni az a „harmadikat”, mert azt bizony szájra cuppantják.

 

Az elegáns meghajlás eredete nagyon régi időkből származtatható.

A rabszolgaság korában a vesztes katona földre borulva hódolt be, és adta meg magát, lábcsókkal illetve a győztes saruját.

Későbbi korokban a királyok előtt volt szokás térdre ereszkedve, majd bókolva, pukedlizve köszönni.

A ma embere legfeljebb csak fejet hajt a megbecsülés jeleként.

 

A kézcsók nem a férfi és a nő közti kapcsolat egy kedves és bizalmas formájaként alakult ki, hanem a feudalizmusban, az alárendelt viszony kifejezésére használták ezt az üdvözlési formát a nemesek a királlyal szemben.

Ez a köszönési forma a nagy tisztelet jeleként máig fennmaradt, de csak Európában.

Ma újból szokássá vált, ám bánjunk óvatosan vele, mert bizalmaskodásnak tűnhet.

Lengyel őseim felkutatásakor Krakkóban a Dómban kaptam életem legkülönlegesebb kézcsókját. A székesegyház idegenvezetője, - egy nyári munkát végző történész professzor, aki kinyitotta nekünk Potocki herceg kriptáját, hogy itthonról vitt koszorúnkat elhelyezhessük sírjánál -, eddig csak filmekben látott, századokkal korábbi etikett szerint, földig hajolva lehelte csókját bemutatkozáskor felé nyújtott kezemre. A csókot ugyan én kaptam, de őseim nevének, rangjának, emlékének szólt.

 

Minden csókok legszégyenletesebbike, a Júdás-csók, bibliai korokat idéz. Júdás ezzel a csókkal árulta el tanítóját, barátját, az Isten fiát, Jézust. Az érte járó arany nem váltotta meg lelki békéjét, ezért árulása után öngyilkos lett.

 

Időutazásunkból nem maradhatnak ki a ma emberének üdvözlési szokásai sem. Kézfogással üdvözöljük ismerőseinket, csókkal a barátokat, családtagjainkat. Olykor öleléssel erősítjük meg a találkozás feletti örömünket.

Köszönünk a boltba lépve, de nem köszönünk a járműveken.

Bizonyára Ön is tapasztalta kedves Olvasóm, hogy a BKV járatain a vezető, vagy esetleg egy géphang köszönti a felszállókat. Néhány éve a Keletiből a Nyugatiba tartva a 73-as trolin kis híján elájultam a döbbenettől. Miután a vezető bemondta, hogy melyik megálló következik, elfelejtette kikapcsolni a mikrofont, minek következtében az utasok ezt hallották: „-Na, lehet futni, patkányok!” Nem hittem a fülemnek, de így voltak ezzel a többiek is. A pillanatnyi döbbenetet aztán felváltotta a felháborodás zsivaja. Az addig idegenként egymástól elhúzódó emberek hirtelen közösségé váltak. Az őket ért sérelem egyetlen perc alatt szövetségessé tette őket. Méltatlankodó megjegyzéseiket pedig további beszélgetés követte, majd a leszállók köszönéssel búcsúztak el a tovább utazóktól.

 

Hogyan illik, és kellene köszönnünk? Az etikett örökérvényű ez ügyben. Fiatalabb az idősebbnek, férfi a nőnek, beosztott a felette állónak. Persze, ha az a „felette álló” nem csupán főnök, hanem igazi férfi, és nagybetűs ember, akkor nem várja meg, hogy kolléganője, vagy tőle idősebb munkatársa előre köszönjön neki.

 

Búcsúzom Öntől kedves Olvasó! Legyen szép, és kellemes napja, vigyázzon magára!

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.