Málenkij robot

 

 

 

Becsaptak és elhurcoltak,

családodról hírt sem adtak…

Évek múltak, s nem jött levél,

azt sem tudtad, ki hal, ki él…

 

 

Vézna tested eke előtt

alattad a fekete föld.

Barom helyett húztál igát,

s bányában toltál taligát.

 

 

Meleget nem adott kabát,

élted nem ért egy fabatkát.

Ruhád, kedved rég elkopott,

de hitted még a holnapot.

 

 

Álmodtál otthont, gyermeket,

szüretet, fenyőt, ünnepet.

Segítettél, akin tudtál,

a pokolban is jó maradtál.

 

 

Anyám voltál, s példaképem…

Jaj, csak lennél most is nékem!

Ünnep készül, de nélküled…

Mamácska! Üres a helyed!

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.