Reményik Sándor: Végrendelet

Remenyik Sándor.jpg

 

Fáradtságom adom az esti árnynak,
Színeimet vissza a szivárványnak.

Megnyugvásom a tiszta, csöndes égnek,
Mosolygásom az őszi verőfénynek.

Sok sötét titkom rábízom a szélre,
Semmit se várva és semmit se kérve.

Kik üldöztek át tüskén, vad bozóton:
Kétségeim az örvényekbe szórom.

A holtom után ne keressetek,
Leszek sehol - és mindenütt leszek.

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

bonyphatz 2012.11.02. 08:20:09

..." a legutóbbi időkig viszonylag ismeretlen volt Magyarországon, mert őt és költészetét 1945 után – jórészt politikai megfontolásokból – évtizedekre száműzték a magyar irodalomból." - Olvasható róla a Wikipédiában. Szerintem egy viszonylag szűk, "avatott kör" kivételével száműzött ő mind a mai napig, miközben a huszadrangúak publikációiba botlik a földi halandó úton, útfélen...

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2012.11.02. 18:59:10

@bonyphatz:
Kedves Bonyphatz! Jöttöd, megszólalásod mindig öröm számomra, köszönöm!
Amit Reményikről írtál..., fájdalmasan igaz megállapítás. Mellőzték, mellőzik. Miközben kincseket hagyott ránk, olvasóira.
Ölellek szeretettel, köszönve, hogy megtiszteltél jöttöddel.