Múzsák ölelése

hangszer.jpg

 

 

 

Szavakká érett a csend,

kottafejekké a hallgatás.

Hunyt szemem mögött színek...

Kezdetét veszi az alkotás.

 

 

Zenekar hangol, a feszültség

most kézzel fogható.

Az ecset tétován indul,

befelé figyel már az alkotó.

 

 

Kép és hang együtt! Így árad

szét a teremben a jó.

Mit is írjon akkor a költő,

amikor nem elég "csak" a szó?

 

 

Egy akkord hal el, visszhangja

koppan a terem ablakán...,

míg ecseted tombolva lejti táncát

a lélekorgián.

 

 

 Toll, papír, és vászon, húrok a gordonkán...

Eszközei csupán az alkotásnak,

mitől életté lesz,

az a művészet talán...

 

 

Váckisújfalu, 2012. október 19.

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.