Zene-Szó-Kép

 Váckisújfalu meghívója.jpg

 Gyönyörű estét töltöttünk Gógucz Nóra jóvoltából Váckisújfaluban. Meghitt hangulatban, melegszívű, kedves és egymásra kíváncsi emberek körében alkothattunk, és csodálkozhattunk rá a többiek - szemünk láttára született - képeire.

Az alaphangulatot kiváló zenészek játéka tette varázslatosan széppé.

Férjemmel együtt költőként vettem részt a rendezvényen. Ott született verseinket szeretettel ajánlom figyelmetekbe, kedves Látogatóim.

 

 

Dr. Zsákai Tibor: Váckisújfalui impressziók

 

 

Gyertya fénye lobban,

szívem nagyot dobban.

Gitár hangja simogat,

festék illat hívogat.

 

 

Tollam hegye sercen,

félve vezeti kezem.

Soraimat némán rovom,

messze szárnyal gondolatom.

 

 

Múzsám csókja ajkamon.

Hegedű sír - hallhatom.

Festék válik lélekké,

szívünk a gyönyörűségé!

 

 

Mennyi szépség, mennyi báj!

Piros, sárga, égi táj!

Lelkem szépség tölti el.

Ma beérem ennyivel!

 

 

 

 

 

Sági Erzsébet: Múzsák ölelése

 

 

Szavakká érett a csend,

kottafejekké a hallgatás.

Hunyt szemem mögött színek...

Kezdetét veszi az alkotás.

 

 

Zenekar hangol, a feszültség

most kézzel fogható.

Az ecset tétován indul,

befelé figyel már az alkotó.

 

 

Kép és hang együtt! Így árad

szét a teremben a jó.

Mit is írjon akkor a költő,

amikor nem elég "csak" a szó?

 

 

Egy akkord hal el, visszhangja

koppan a terem ablakán...,

míg ecseted tombolva lejti táncát

a lélekorgián.

 

 

 Toll, papír, és vászon, húrok a gordonkán...

Eszközei csupán az alkotásnak,

mitől életté lesz,

az a művészet talán...

 

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.