Imám

 

 

 

 

 

Mi Atyánk, aki a Mennyekben vagy!

 

Ott ahol az enyéim várnak rám… és - amíg meg nem térek hozzájuk -, segítenek élnem itt lent. Fogják kezemet, vezetik tollamat, kérnek helyettem – mert, azt még nem tudok – és rábólintanak, amikor adok kéretlenül is.

Jönnek álmaimban, és velem vannak a nappalok háborúiban, békekötéseiben.

Vigyáznak rám… vigyáznak szeretteimre. És, hiányoznak, bár hiszem a találkozást Velük, Veled, Uram… de mégis, iszonyúan fáj, hogy nem ölelhetem meg Őket. Árvaságom korán jött… de, mikor nem lenne az?

Jóságos nagyanyám, Ádlika, megkapta azt a kegyelmet, hogy nagyhéten mehetett el Hozzád.

Anyácskámat, Mindenszentek vitték el… És én? Maradhatok egy kicsit még, Uram?

 

Szenteltessék meg a Te neved, jöjjön el a Te országod!

 

Eljön, Uram? Rosszak és engedetlenek vagyunk. Megérdemeljük, ha büntetsz minket… Miért nem teszed, mondd Uram? Szeretsz minket? Pedig, nem sok okot adunk rá, Uram…

 

Legyen meg a Te akaratod!

 

Biztos, hogy ezt akarod, Uram? Hogy öljük egymást? Hogy békétlen rossz fiaid egymás torkának essenek nap, mint nap? Kérlek, küldj józanságot, szeretet, mert fogyóban, mint a Hold. Küldj mosolyodból, hogy megtanuljunk mi is mosolyogni, örülni, szeretni, élni… ahogy lehet.

Látom orcádon értünk a könnyeket… és a várakozást, hogy reméled, felismerjük, nem kell hozzá parancs, hogy jókká váljunk. Megtehetjük szabad akaratunkból is! Megtesszük, mit gondolsz Uram?

 

Amint a Mennyben, úgy a Földön is…

 

De hiszen ott béke van, Uram! Lehetséges, hogy megtaláljuk mi is?

Magunkban talán…, de a világban? Segíts, hinnem ebben Uram.

 

Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma!

 

Kenyerünket, vizünket kérjük…, miközben pusztítjuk mindkettőt. Mérgezzük a folyókat, tengereket, olvasztjuk a jéghegyeket, pusztítjuk az ózont, szeméttel vesszük körül magunkat. Kenyerünkbe a búza, már génmanipuláció által nagyra növesztett szemei kerülnek…, az éltető víz pedig, már nem éltet…

Van megállás, Uram?

 

…És, bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek!

 

Te megbocsátasz, Uram…

De mi, tudunk-e megbocsátani? Magunknak, másoknak? Taníts meg minket Uram, mert elfelejtettük, hogy hogyan kell!

 

 És, ne vígy minket a kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól!

 

Engedd, hogy bátrak legyünk! Tudjunk szembenézni a gonosszal! És adj erőt, hogy tudjunk nemet mondani, amikor megkísért… Akarjunk, nemet mondani és legyőzni. Akarjunk a Te népeddé lenni…

 

Amen.

 

 

Sági Erzsébet

 


Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

lantaléna 2009.11.16. 23:35:06

Kedves Lótuszvirág! Imád meghallgatásra fog találni. szeretettel ölellek Anna

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.11.17. 07:48:18

Drága Annám... Igen, tudom. Mindig segítenek fentről, amikor kérem.
Nagyon hálás vagyok, hogy elolvastad imámat Annám! Köszönöm!
Ölellek érte szeretettel, sokkal, Lótusz.:)

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2010.11.11. 16:29:56

Elnézést kérek mindazoktól, akik már olvasták Imámat, de többek kérésének eleget téve tettem fel újból a blogomba ezt az írást, és az alatta található Málenkij robot című verset, melyek a ceglédberceli Falu-ünnepen hangzottak el november 5-én.

Kiss Viki 2010.11.11. 19:19:00

Köszönöm Drága Lótuszvirág az értem is szóló gyönyörű soraid...Imádságod!
Szeretettel sokszor puszillak: Vikid

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2011.08.24. 07:16:32

Drága Vikim... Ma találtam rá kedves szavaidra. Igen, Érted is szól! Legyen Veled utadon, őrizzen, és segítsen meg az Úr kicsi Vikim. Ölellek szeretettel, Lótusz.