Fogas kérdések

Egy mulatságos - megtörtént - eset kapcsán támadt kedvem a téma körbejárásához.
Hősünket, nevezzük Ferinek, jól ismerem, szeretem, a történeteit pedig egyszerűen falom. Humora határtalan, és a mókás helyzetek - körülötte, vele történve - mindennaposak.
Mozgáskorlátozottsága ellenére is sokra képes. Zsinórban nyeri a rádiók műveltségi játékait, olvas és telefonál, nyüzsög, él! Autót vezet, és nem kesereg a mankó okozta korlátokon, inkább ledönti azokat.
Feri nem fiatal már, de szeméből az a huncut fény, amiért az első pillanatban megszerettem, nem tűnik el egyetlen percre sem. Ahogy az alábbi történetet meséli, dőlünk a nevetéstől mindannyian, csak felesége bólogat komolyan, jelezve, hogy ez bizony nem mese, így volt, ahogy Feri mondja.
Feri - mert a baj nem jár egyedül - járásképessége elvesztésével jelentős túlsúlyra tett szert. Ez nehezíti az egyedül való közlekedést, csaknem mindenben felesége kitartó és zokszó nélküli segítségére van utalva. Fogait elvesztve Feri is a protézist viselők hatalmas tárborához csapódott. Egy reggel, hogy gyorsabban menjen a reggeli eltüntetése, kivette fogsorát, letette a dohányzóasztalra, és a puha kenyeret fogatlan szájjal majszolva nézte a TV-t. Hűséges társai, a két cica lesték, hátha lepottyan egy-egy falatka nekik is. Hiába sóvárogtak, Feri éhes volt, és nem osztozott velük.
Na, a macskák ravaszabbika úgy döntött, önkiszolgálással vet véget éhségének. Vitte, amit lehetett. Nevezetesen Feri fogsorát. Gazdája nem hitt a szemének, amikor macskája, szájában hatalmas - emberi - fogakkal rávicsorgott, majd kisurrant a szobából. Vitte kincsét, átrohanva a konyhán, ki a kert bokrai alá.
Feri kétségbeesett üvöltésére ijedten berohanó felesége, nagy nehezen megértve a történteket, uccu, a macska után eredt, és kezdetét vette a harc, a fogakért. A macska csökönyösen ragaszkodott szerzett jogához, de Feri asszonya sem engedett, követte. Bokorról bokorra ugráltak, egyre közelebb jutva a ház mögött húzódó erdőhöz, amitől csak egy kerítés választotta el a kertet. A macska tudta, hogy ha odáig eljut, akkor az asszonynak esélye sincs tovább az üldözésre, ő pedig a kerítésen átmászva, viheti védett búvóhelyére kincsét, a fogsort.
De nemcsak a macska, hanem asszonya is tudta, hogy ha ez megtörténik, akkor keresztet vethet a fogakra, és kezdődhet a tortúra, fogorvostól technikusig és vissza. Utolsó, kétségbeesett, hatalmas ugrással terítette le a tolvajt, visszaszerezve férje fogait és tekintélyét a macska előtt is.

Kicsit hosszúra nyúlt bevezetőmet olvasva, nyilván kedves olvasóm is rájött, miről szól ez az írásom. Igen, fogászati különlegességekről, történelmi visszatekintésről, és a jelenen keresztül a jövő lehetőségeiről. Kutatómunkám során döbbenten olvastam a forrásanyagokat. Bennem még azok a történetek élnek, amik arról szólnak, hogy szépséges királynőnk, Sissy, azért nem ragyogtatta világszép mosolyát évei haladtával, mert a sok szüléstől és fogyókúrától kihullott fogai nélkül inkább okozott volna riadalmat ez a mosoly, mint hódoló ámulatot. Talán ezért is gondoltam, hogy a fogpótlás, a protézis feltalálása csak néhány százéves múltra tekinthet vissza.

Hát nem így van!
Őskori műfogsorra bukkantak Mexikóban! Már 4500 éve ismerték és gyártották a mai protézisekhez nagyon hasonlító fogpótlásokat. Az őskor emberének fogait lereszelték, és párduc-, valamint farkasfogakkal toldották meg. A harminc év körüli férfi korai halálának oka - a tudósok szerint - egy elfertőződött foggyökér gyulladása lehetett.
Később, a maja kultúrában is használtak fogpótlásokat. Anyagában különbözött a mexikói lelettől, hiszen jádéból készült. Az ókori Egyiptomban is ismerték a fogpótlás mikéntjét. Az orvos elkábította húzás előtt a beteget, hogy ne szenvedjen. A pótlások anyaga arany és állati csont volt.
Az ókori Róma ólomból készült vízvezetékei miatt rengeteg embernek hullott ki a foga az ólommérgezés következtében. Maga Julius Ceasar is ezek közé tartozott. Hogy megelőzzék a fogszuvasodást, tehénvizelettel kezelték fogaikat. Az ókori Rómából származik az a lelet, amelyről úgy tartják, hogy a világ legrégebbi, aranyból készült foghídja. Igaz, enni nem lehetett vele, de látványnak nagyon mutatós lehetett. Ugyancsak Rómából, egy i.sz. 1-2. században élt nő szájából származik egy másik lelet is. A pótlások a nő saját fogaiból készültek, aranyszállal rögzítették egymáshoz és az állkapocshoz azokat. Egy ókori görög leírásban megtalálható a kor fogkrémjének receptje is. Tengeri sóból, szemcsés anyagokból, őrölt osztrigából, illatos növényekből és olajból készítették.
Az etruszkok aranypántokkal rögzítették a meglévő fogakhoz az aranyból készült pótfogakat. Főníciai és ógörög sírokban dróttal rögzített fogpótlásokat találtak a kutatók.
A középkorban már foglalkozásnak számított a fogkészítés. Alapanyagnak állati - főleg szarvasmarha - csontokat, aranyat, ezüstöt, vízilóagyart használtak, de felhasználták halott emberek fogát is.
I. Péter orosz cár köztudottan polihisztor volt. Egyik kedvenc időtöltése a foghúzás volt. Aki nem vele húzatta ki a fogát, kegyvesztetté vált.
Kétszáz éve készült, porcelánból és aranyból az a fogsor, amelyet viselőjével, Narbonne érsekkel együtt temettek el 1806-ban, Angliában, ahová az érsek a francia forradalom bosszúja elől menekült. Mivel a fogsor meglehetősen kopott állapotú, feltételezhetően rendeltetésszerűen, vagyis nemcsak "kirakatként", de étkezésre is használta.
Gyermekkoromban a tejfogak kihúzásához nem kellett orvoshoz menni. Anyukám egy cérnával megkötötte a mozgó fogat, majd az ajtó kilincséhez rögzítette a cérna másik végét. Egy gyors mozdulattal kinyitotta az ajtót, nekem megijedni sem volt időm, mert a fogam máris ott himbálózott a cérna végén.
Persze a felnőttek fogának eltávolítása nem ment ennyire könnyen. Az araboknál például a rossz fog gyökeréről a fogínyt visszatolva, lefejtették a csontos részről, és vassal megégették, embertelen fájdalmat okozva ezzel a páciensnek.
A modern fogászat P. Fauchard (1678-1761) nevéhez kapcsolódik. Ettől kezdve rohamosan fejlődni, finomodni kezdett a felhasznált anyagok és eszközök köre. Már ügyeltek arra, hogy az ép fogak ne legyenek átfúrva, ne essenek áldozatul a pótlások készítésekor, ezért inkább a kapcsos rögzítést alkalmazták. Ezt a módszert még ma is használják, ugyanis fogkímélőbb megoldásokat már feltaláltak, de olcsóbbat még nem.
Ennél jobban illeszkedő, esztétikusabb a rugós, illetve a vákuum lehetőségét kihasználó protézis, de a jövő, sőt a jelen már - a pillanatnyilag még nagyon drága, de a létező megoldások legjobbikáé -, a fogbeépítésé. A fogászatban ma használatos anyagok nagyban eltérnek az eddig ismertektől. Egyre könnyebb, és allergiát nem okozó anyagok váltották fel a korábbiakat. A fogbeültetés néven ismert beavatkozás lényege, hogy egy titánból készített csavart - az implantátumot - beültetik az állcsontba, és ez, mint egy foggyökér használható a továbbiakban. A titán azért alkalmas erre a felhasználási módra, mert a csont elfogadja, összenő vele, és kitart a páciens élete végéig.
A távoli jövő még ennél is kecsegtetőbb! Évek óta kísérleteznek a tudósok az őssejt felhasználásával újranövesztett fogakkal. Egerek esetében már bíztató eredmények vannak. Az állkapocsba ültetett őssejtszövetből nyolc hét alatt fogak nőttek. A feltaláló, Sharpe professzor, a saját lánya tejfogából, a fogbélből nyert őssejtet egérbe ültette, és abból emberi fog nőtt ki. Ezekből a sejtekből testbarát töméseket is lehetne készíteni, amik beépülve a fogba, a test részévé lennének, amit nem kellene többé kicserélni.
Összevetve megállapíthatjuk, bármilyen hatalmas iramban is fejlődik a tudomány, bármennyire pótolható az, ami nincs, a legfontosabb, hogy amink van, arra vigyázzunk minden eszközzel! Rendszeres szűrővizsgálat, napi többszöri fogtisztítás és egészséges életvitel esetén több esélyünk van rá, hogy velünk született, de sokszor könnyelműen elveszített kincsünket, testi-lelki egészségünket - beleértve fogainkat is! - megőrizhessük.
 
Sági Erzsébet
Illusztráció: Fogsor az Őskorból (free fotó a netről)


Bővebben minderről az alábbi linkekre kattintva olvashatnak:

http://fogaszati.blogter.hu/?post_id=239669
http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=13994
http://www.hazipatika.com/topics/fogapolas/articles/Fogmu-emlekek?aid=20021022125119
http://fogorvos.origo.hu/index.php?p=news&act=show&cid=265
http://dental.hu/dentalnet-hirek/friss-hirek/hirek/20040514/fognovesztes-ssejtbl

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Kara kán · http://karakan.blog.hu 2012.07.22. 14:45:14

Én már 1993-ban a fogorvosomnak szegeztem ezt a kérdést, hogy ti. miért van az, hogy gyerekkorunkban újranőnek a fogaink a tejfogak helyett, utána meg semmi.

Azt mondtam neki, nem értve akkor teljesen az őssejtek lényegét, hogy le kéne fagyasztani mindenkinek a tejfogából, vagy annak gyökeréből pár sejtet, és felnőttkorban újra felhasználni, beültetni. Csak hümmögött erre, de lehet, hogy ma csinálja?

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2012.07.23. 16:47:56

@Kara kán: :))) A tudománynál előtt jártál! Tényleg próbálkoznak az őssejtekkel..., és nem is eredménytelenül.
Lehet, hogy anyukáink nem véletlenül tették el a kihullott tejfogainkat? Ős is tudták, hogy kincs az! :)