Esik

 

 

 

 

 

 

 

Sír az  Isten, könnye hullik,

felhő mögé elrejtőzik.

Értünk hullatja a könnyét,

bánatfelhő sűrű, sötét.

 

Haszontalan földi népe

nem figyelmez már az égre.

Nem kér, és már nem is hálás,

romlásában nincs megállás.

Tombol, pusztít, öl és lázad!

Jaj Istenem, dől a házad!

 

Síró Isten elrejtőzik,

felhőzsákból egyre ömlik.

Bánatfelhő sűrű, sötét.

Értünk hullatja a könnyét.

 

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

ircsi lótusz 2009.09.23. 20:26:15

hihetetlen, hogy honnan ez a költói szíved? gratulálok nagyon tetszett a vers
puszi Irénke

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.09.23. 23:10:40

@ircsi lótusz:
Ircsikém... Én csak akkor írok verset, amikor egyszerre csak kiszakad belőlem. Valójában prózaírónak érzem magam. Számomra is meglepetés, ha mégis sikerül egy-egy vers is.:))
Nagyon köszönöm, hogy jöttél, olvastál, írál! Jól esik a figyelmed!:)) Ölellek szeretettel, Lótusz/Erzsi.:))

lantaléna 2009.10.01. 16:13:04

Kedves Lótuszvirág! Nagyon szépen megírtad. Valóban elbújik a jó Isten és zokog, mert ahogy versedben írod romlik az ember. Szeretettel ölellek. Anna

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2009.10.04. 16:12:41

@lantaléna:
Drága Annám... Jól mondod. Romlik az ember. Kívül-belül...
Mi mást ehet hát a Teremtő, mint, hogy sirat bennünket.
Szívből köszönöm, hogy benéztél hozzám. Mindig öröm látni Téged.
Ölellek szeretettel, Lótusz.:)