Málta, a lovagok és sólymok szigete

A felvételt Dr. Zsákai Tibor készítette.

 

 

Mindeddig, körülbelül ennyit tudtam erről az Európa és Afrika között félúton elhelyezkedő, fél budapestnyi méretű, 400 ezer lakosú kicsi köztársaságról.

Vonzott már évek óta, pedig még nem is tudtam, milyen csodákat rejt. Csodákat és titkokat mutat meg a rá kíváncsi idegennek, ez a három szigetből – Málta, Comino, Gozo – álló ország.

Történelme során sok gazdája volt. A máltai nép az örök túlélők fajtájába tartozik. Tanult mindenből és mindenkitől, akit sorsa idevetett. Építészete, kultúrája, műveltsége részévé lettek a rabszolgaságban, majd később gyarmati sorban töltött évszázadok.

Utolsó gazdája Anglia volt. Amit ebből az időből őriznek, a nyelv és a hagyományos angol jó modor, valamint a kisiskolások egyenruhájáról visszaköszönő múlt, a skót szoknya.

Azt mondtam, jó modor?

Nem. Ez több annál. Emberség és szeretet minden és mindenki felé.

Megérkezésünk első napján, szájtátott bámuló ámulatomnak köszönhetően, igazi akrobatamutatvánnyal kápráztattam el az utca népét. Hatalmas hasalásom láttán ketten is ugrottak, - aggódását „mert nem figyelsz a lábad elé”-morgással leplező - páromat megelőzve, és állítottak talpra, a lehető legtermészetesebb kedvességgel tudakolva, hogy jól vagyok-e.

 

Gazdag ez a sziget. A kopár hegyek és a mindig fújó szél által szálló, mindent beborító por ellenére is az. Tengere azúrkék gyűrűként öleli körbe, oázisaiban, a pálmafa tövében hatalmas muskátli bokor virít, és szinte mindenütt, citrom- és narancsligetek, olajfák balzsamos illata hívogat. A kopár hegyek repedéseiből ibolyányi méretű törpeírisz dugja ki arcocskáját, és talán egy török pasa kertjének kincse volt valaha annak a rózsabokornak az őse, amelyik elegáns fehérben, és nagyon szerényen várt bennünket az őskori romokat őrző templomkertben.

Ahol nincs mód a locsolásra, ott a pipacs mutatja meg, hogy a kaktuszok lábánál meghúzódva is lehet és érdemes élni.

Mert élettel, örömmel, mosolygó bennszülöttekkel népes, szép kicsi ország Málta.

Az Európai Unió tagjaként igyekszik egyre ismertebbé és keresettebbé tenni az idegenforgalom számára mindazt a szépséget, amit évezredek során alkotott itt a természet és az ember. Szűk sikátorok, hatalmas paloták és katedrálisok, mívesen faragott loggiák, és erődök sokaságának szorosan egymás mellé épített, és egy csodálatos, nagy egésszé álmodott és megvalósított egysége épült itt fel az évezredek során.

A világörökség részeként nyilvántartott, a világon a legidősebb, szabadban álló épületmaradványban, a 6000 éves templomromokban gyönyörködhettünk.

Ugyancsak 6000 éve vésték ki kőből, és tartják ma is követendő szépségideálnak, a máltai Vénuszt. Ez a nő, nem törékeny szépség, hanem kemény munkához, erős szélhez szokott, tenyeres-talpas, hatalmas fenekét büszkén hordozó, mosolygós fehérnép. Vagyis, inkább, tejeskávé színű. Gyönyörű lányok, asszonyok hódítják meg ma is az idegenek szívét kedvességükkel, készséges, mindig barátságos nyitottságukkal. A férfiak cserzett bőrű hajósok helyett, inkább tűnnek idelátogató turistának, amint az éjszakai halászást kipihenve,  vidáman üldögélnek a vendéglők teraszán.

Vendéglőből rengeteg van. Finoman főznek, ízeik hasonlítanak a mieinkhez.

Tiszta és ingyenes WC-iket bárki használhatja, nem kérdezik, fogyasztott-e náluk valamit. Máltán a parkolás is ingyenes, pedig, ha valamiből kevés van, az a szárazföld. Málta, a világ egyik legsűrűbben lakott országa. A lakosság 89 %-a városlakó. Utcáik keskenyek és rendkívül rossz minőségűek, mégsem láttunk balesetet. Igaz, ép autót is alig. Itt-ott behorpasztva a karosszériát, meghúzva a felnit, küszködik át magukat a szűk utcákban parkoló kocsik között, a jobbos közlekedéshez szokott külföldiek. Kocsi bérlésekor érdemes a teljes körű biztosítást választani, mert, ha baj van, akkor az igen sokba kerülhet. Az ingyenes parkolókban, önjelölt őrök szedik kedvesen mosolyogva a „parkolási hozzájárulásnak” nevezett sápot. Annyit ad az ember, amennyit akar. Ők, a kézfogást is örömmel fogadják.

Itt minden az életről szól. A természet és az ember szövetségéről. A Földközi-tenger élelmet és munkát ad az ittenieknek. Munkát, amin Máltán, főleg a szolgáltatások és a vendéglátás magas szintű művelését értik. Minden a vendégért történik. A helybélieknek nem nyűg az idesereglő rengeteg idegen. Örülnek a rájuk kíváncsiaknak. Szállodáik a legigényesebb követelményeknek is megfelelnek. A mediterrán időjárás vendégbarát, akárcsak a vendéglői árak, melyek olcsóbbak a magyarországi áraknál. Pedig, élelmiszer igényüknek csak 20%-át képesek helyben előállítani. Saját energiahordozóik egyáltalán nincsenek, viszont, hasznosítják a nap, a szél és a víz energiáját is.

Történelme során alig akadt olyan kultúra, melynek képviselői ne birtokolták volna Máltát. Ezek a hatások – beépülve a házak, templomok, díszkertek mindegyikébe – szépséges mementóként utalnak, török, arab, francia, angol, római, főniciai beütésekkel a múltra. Építészetük főleg arab és szicíliai elemeket hasznosít, védekezve a meleg és a por ellen. Minden a helyi – erős vaj, vagy halvány mustársárgakarsztos felszínű korallmészkőből készül. Elképesztően gyönyörűek az épületeik!

Málta mindenre hasonlít és semmire sem abból, amit eddig láttam a világból.

Nyelvük kicsit olaszos, kicsit franciás, és nagyon arabos hangzású.

Történelmét nehéz röviden bemutatni, de a legfontosabb változásokat meg kell ismernünk, hogy megérthessük Málta – sokszínűsége ellenére is – nyomon követhető, és az évezredek alatt töretlenül fennmaradó, összetartó egységét.

I.e. 4000 körül érkeztek az első telepesek Szicíliából, Ők emelték a megalitikus templomokat i.e. 3500 körül, majd megérkeztek és tették kereskedelmi csomóponttá Máltát a főniciaiak, i.e. 1000 táján.

600 évnyi római uralom következett, és i.sz. 60-ban, Szent Pál hajótörése után vált általánossá, mára államvallássá, a kereszténység.

A Római Birodalom felbomlása után a bizánciak, majd az arabok özönlötték el - a stratégiailag kiváló helyen fekvő - szigetet.

Persze mindig jöttek újabb hódítók. Előbb normannok, majd svábok, később az Anjouk uralkodtak hosszabb-rövidebb ideig.

Őket követték az aragóniaiak, és kasztíliaiak.

Fordulatot, és védelmet, az 1530-ban Rodoszról elűzött gyógyítással foglalkozó Lovagrend letelepedése hozott a szigetnek. Nagymester néven uralkodott vezetőjük, palotájának pompája, és hatalma csak a királyokéval mérhető.

Az újabb komoly változást, az 1814-es párizsi béke jelentette, mely brit koronagyarmattá tette a szigetet, megalapozva ezzel az intézkedéssel a viszonylagos békét is.

1964-ben, népszavazásnak köszönhetően vált függetlenné, majd 1974-ben Köztársasággá Málta. 2004 óta az Európai Unio tagja.

 

Amikor a repülőgépről először pillantottam meg ezt a - tengerből kiemelkedő – gyönyörű szigetet, tágra nyílt szemmel ámultam szépségén.

Majd elröpült a hét, és tudom, érzem, barátokat hagytam ott, akikre emlékezni fogok, és akik szintén emlékeznek majd rám.

 

 

Sági Erzsébet

 

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.