Alkony Ibizán

 

 


 

 

 

 

Ültünk a parton, lesve a Napot,

míg a hegy mögé bukva alászállt.

Szemérmes pírja bíborba vonta

kedves arcodat és a láthatárt.

Béke és csend. Megszűnt a külvilág

- a Hold nélküli, sötétkék égbolt

ránk borult, takarva tegnapot, mát -,

így hallgattuk a kabócák dalát.


Békénkbe robbant – vijjogó sirály -

egy fájó hír, meghalt egy jó barát!

Kóborló lelke - ladikját keresve -

az otthontól messze is ránk talált.

… Elment hát Ő is. Megszűnt a varázs,

elhallgattak a kabócák is már.

… Egy profán imát mormolt a tenger,

hallom most is, emléke ma is fáj.


 


2010 szeptemberében, Pali bácsi -Dr. Ritoók Pál- emlékére

 

 


Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.