Székelyföldi impressziók

 

 


 

 Úgy megyek mindig, mint aki hazatér…

Jöttöm örömére rigócska zenél.

Léptemre sem röppen el a kismadár,

 érzem, és tudom, Székelyföld visszavár.

 

 

 Harmatozó eső mosdatja az eget,

 Bólogató falomb őrzi a cseppeket.

 Avar szárazán egy mackó lábnyoma,

 fák odvában méz, bokrokon áfonya.

  

 

Táncos röptű pille a hegyre hív,

 fürgén követem, bár zakatol a szív...

 Másnak zord, de engem ölel az erdő,

 míg gyantaillatba szédít a szellő.

 

 

Köröttem lehulló tűlevél neszez,

 nyugalom, béke, áhítat csendje ez…

 Somlyói Mária mosolya ragyog…

 Megjöttem végre! Újra itthon vagyok.

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: Csíksomlyó, Kegytemplom (free fotó a netről)

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Rényi Anna 2010.06.06. 20:21:08

Kedves Lótuszom! Magával ragadt ez a csodálatos vers. Ott lépegettem mögötted a kedves tájban, s úgy éreztem, hazaérkeztem én is. Köszönöm az élményt. Ölellek: Anna

Lótuszom · http://lotuszom.blog.hu/ 2010.06.07. 08:35:00

@Rényi Anna:
Drága Anna, köszönöm, hogy velem tartottál.:) Tegnap este értünk haza onnan, Mária városából. Csodálatos élmény volt, mint mindig, amikor meglátogathatom. Ölellek szeretettel, köszönettel jöttödért, Lótusz.:)