Apák-napi gondolataim

Apák-napi  gondolataim

 szivárvány a vízen.jpg

Június harmadik vasárnapja az övéké, a nekünk életet adó, rólunk gondoskodó, értünk mindenre képes apáké. Rájuk emlékezem most, köszönettel, hálával.

Régen halott anyai nagyapám rajongó szeretetére, álmomat őrző, ébredésemig mellettem üldögélő, vigyázó alakjára, jóságára.

Köszönettel, de emlékek nélkül gondolok apai nagyapámra, akit sajnos nem ismerhettem, mert a "hatalom" száműzte ősei német földjére, ahonnan soha többé nem jöhetett haza.

Édesapámra, a gondoskodó, családjáért élő, csendes, ám jó humorú drága lélekre, akit élete végén keserű, de türelemmel viselt betegséggel tett próbára a Teremtő.

Köszöntöm férjemet, aki saját fia mellé egy nagy fiúval együtt kapott és vállalt velem életfogytig tartó közösséget, és most boldogan fogadja, tanulja, éli a nagypapaság napi örömeit.

És végül köszöntöm családunk legfiatalabb édesapját, a fiamat, aki olyan mérhetetlenül, és olyan okosan szereti, neveli a kislányát, hogy mi "vének" csak ámulva - de nagy örömmel! -  találgatjuk, hogy honnan van benne ennyi empátia, energia, és kisbabákhoz értő, alapos tudás.

Drágáim, köszönöm, hogy voltatok, és vagytok nekem!

Az elmentekre el nem múló hálával gondolok, az élőknek pedig szívből kívánom éljék, élvezzék még nagyon sokáig egészségben, boldogságban az apaság örömeit, az élet legcsodálatosabb állapotát.

 

Sági Erzsébet

(Illusztráció: free fotó a netről)

Hamvazószerdára

 

 

 

Fejemen szent hamu,

szívemben bűnbánat,

kerülöm Teremtőm

egy ideje házad.


Mindig más a fontos...

Tenni, menni, élni,

megszegett parancsra

feloldást remélni.


Pedig időnk véges,

porrá leszünk mi is.

Vállamon keresztem,

vegyétek fel ti is!

 

 

 

Ne feledjétek, szigorú böjt! Az idén március 1-re esik.

 

Sági Erzsébet

 

 

 

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Sváb böjti étel a "savanyú" tojás

 

tavaszi csokor.jpg

 

 

 

A következő héten - március 1-én - HAMVAZÓSZERDA lesz.

Mi, katolikusok ezen a napon böjtölünk.

Egy régi receptet hoztam el mindazoknak, akik szeretnének csatlakozni a böjthöz.

 

 

Hozzávalók:

 

 

½ dl olaj

3 ek liszt

3 dl tej

1 db reszelt vöröshagyma

3 db babérlevél

2 dl tejföl

citromlé

víz

4 db tojás

 

 

A reszelt hagymát, lisztet megfuttatjuk az olajon, felengedjük tejjel, és amikor puffog, annyi vízzel szaporítjuk, hogy sűrű pudingszerű masszát kapjunk.

Babérlevéllel, sóval ízesítjük, végül egy pohár tejföllel kicsit meghígítjuk.

Kevés citromlével lehet savanyítani, régen ezt ecettel tették.

Ha újra puffog, akkor pottyantjuk bele az egész tojásokat, hogy lehetőleg egyben maradva megfőhessenek a forró mártásban.

(A tojásokat mindig külön edénybe ütöm, nehogy záptojást pottyantsak a kész alapba.)

 

Felénk knédlivel tálalják.

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: free fotó a netről

Ajándék

hoember2_2017_02_02.jpg

 

Ajándék

 

Furcsa hét áll mögöttünk, mely próbára tette tűrőképességünket, ügyességünket és szerencsénket is. Nagy hideg, csúszós utak, köd, balesetek, hó, és jég, - valamint Putyin miatt - lezárt utak, majd ez a mai tavaszt hazudó napsütés!

Én mégis a fenti címet adtam rövid mesémnek, mert váratlan öröm ragyogta be tegnapi napomat.

Kiskamaszok állandó találkozóhelye az előttünk lévő tér, ahol iskolából jövet megállnak, viháncolnak, mozognak kicsit, megtárgyalva a nap történéseit. Nagyon helyes gyerekek, olyanok, akik emberszámba veszik az idősebb korosztályba tartozókat, köszönnek, olykor beszélgetnek is az arra menőkkel.

Mikor leesett az idei első hó, sokunk örömére építettek a friss hóból egy csinos hóembert az út mellé! Sajnos ezt a helyes jövevényt is elérte a hóembersors, elolvadt. Tegnap boltba indultam, hangos csókolommal fogadott a három fiú, majd szomorúan mutatták, hogy már csak egy kupac maradt hóemberükből. Sajnálkoztam, és vigasztaltam. Ígértem, lesz még hó, és építhetik majd a következő hóembert. Ebben maradtunk, és elcsoszogtam a csúszós úton a dolgomra, ők meg, úgy tűnt, szedelőzködnek, és mennek haza.

Hamar végeztem, és félóra múlva már újra otthonom előtt álltam, ahol nem kis meglepetésemre még mindig ott toporogtak a fiúk, de feltűnően ragyogott a tekintetük, és fülig ért a szájuk. Csakhamar az enyém is! Megláttam, amit az útra figyelve addig nem vettem észre! Már nem hárman álldogáltak kapunkban, hanem négyen! Egy mosolygós, száradt lombokkal díszített frizurás, faágkarjait ölelésre táró hóember is vár rám! Nekem építették a nehéz, összetapadt, csatakos hóból, hogy örömöt szerezzenek! Sikerült! Boldog voltam, és vagyok ettől a nagyon kedves meglepetéstől, és főleg a gyerekekben munkálkodó, érdek és viszonzás elvárása nélküli adni vágyás kézzelfogható bizonyítékától.

Sági Erzsébet

Illusztráció: saját fotó

Mulandóság

 

 

 

Falomb maradékot söpröget kertünkben tétován a szél.

Kopasz ágon vacogó verébpár rég volt nyárról mesél.

Szeretet-tojásból fiókát keltettek, világgá eresztve, aggódva röptettek.

Mára üres beggyel csak ketten maradtak, s egy csillagos éjjel,

lám, ők is megfagytak…

 

 

 

 

 

Sági Erzsébet

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Égi védelem 20+G+M+B+17

 

Vízkereszt napján a keresztények a bejárati ajtó fölé írják a jelet, kérve, és remélve, hogy a napkeleti bölcsek védelmükbe veszik hajlékukat, és a benne élőket.

Eszmélésem óta ajtómon, és szívemben ott a jel. A hit, a remény, a szeretet, és a védelem jele, a keresztek közé ölelt három király/bölcs nevének kezdőbetűje, és az év, aminek megéléséhez, elfogadásához segítségek kérek, remélek.

szivárvány tenger szikla.jpg

Sági Erzsébet: Életvíz

 

Magzatvízzel ömlünk ki a napvilágra,

és keresztvíz mossa lelkünket tisztára.

Vízen járva Jézus bizonyított egykor.

Vízzel pöfögne,- ha hagynák -, ma a traktor.

 

Tiszta víz: az igaz, és vízfejű a buta.

Vízből lett borrá az átváltozási csoda!

Vízzel mosta bűnét kezéről Pilátus,

vizet iszik, nem bort, az igaz prelátus.

 

Hogy a pohár betelt, özönvízzel üzent,

szivárvány-hídjáról Noéval üzletelt,

haladékot adott engedetlen népnek,

Teremtőnk, a nagy Úr, kit jobb, ha ti is féltek!

 

... Kharón ladikja vízen várja testem,

hogy megtalálhassam Őt, kit folyton kerestem.

 

 

(Illusztráció: free fotó a neten)

Adventi koszorúm negyedik gyertyája

 

 

 

 

Hunyd be szemed, Te is láss!

Közel már a Messiás!

Megszületett, emberré lett,

Tanított és meghalt érted.

 

 

 

Sági Erzsébet

 

 

 

Illusztráció: free fotó a netről

Adventi koszorúm harmadik gyertyája

 

 

 

Hit, remény és szeretet

Tölti be ma lelkemet.

Hívogató fény vezet,

hadd fogjam meg kezedet!

 

 

 

Sági Erzsébet

 

 

 

 Illusztráció: free fotó a netről

Mikulás

 

 

 Életem során már minden lehetséges szerepet eljátszhattam Mikulás érkezésére várva.

Voltam áhítatos szívvel cipőt pucoló copfos kislány, … majd lettem krampusz, mások örömére. Anyukaként pedig, – ahogy csonka családban szokás – szakállasan Mikuláskodtam is.

Minden szerepben boldog voltam, mert örömöt adhattam másoknak.

Kicsiként buzgó igyekezetemet, hogy az ablakba tett ócska cipőm fényes legyen.

Később, hogy a szerepemet hitelesen adjam elő, ne csalódjon a publikum.

Végül – üres puttonnyal is – mindig én voltam a legboldogabb.


Néhány éve hatalmas ajándékot adott nekem Mikulás. Talán így köszönte meg sokéves igyekezetemet.

Rohantam, mint általában. A táskámban már ott lapultak a családomnak vett Mikulások. A Nyugati előtt, a latyakos lépcsőn ült egy férfi. Krisztus-arcú, szakállas hajléktalan. Nem kéregetett, csak nézelődött szelíden. Megtorpantam. Elővettem egy Mikulást, és felé nyújtottam. Meglepve fogadta el. Kék szemében könny csillant, majd félve nyúlt a kezem után, és megcsókolta.

Nem alázatosan, hanem hálával, ahogy egy ember, egy férfi megköszön valamit egy nőnek.

Boldog volt. … És az voltam én is.


Ki tudja, hogy hány éve nem kapott elé vetett filléreknél, maradék ételnél egyebet. Köszöntötték-e személyes évfordulóin? Gyújtott-e gyertyát, csillagszórót az ünnepen? Kapott-e ajándékot, és adott-e?


Nem tudom.

De azt igen, hogy ezzel a csekélységgel – a falatnyi Mikulással -, és az el nem utasított fizikai érintéssel, a lelkeink is megérintették egymást.

Őrzöm ma is szép tekintetét, és ápolom az általam, és magamnak teremtett hagyományt. Mikuláskor – álruhában, fekete kabátos szőkeként – osztom a meglepetést, az örömöt, míg táskám ki nem ürül.

 

 

Sági Erzsébet

 

 

 

Illusztráció: Szent Miklós szobra, Gyergyószentmiklóson

 

A fotó másolásának engedélye:

"Én, a szerző, ezt a művemet ezennel közkinccsé nyilvánítom. Ez a világ minden részén érvényes.
Egyes országokban ez jogilag nem lehetséges. Ha így van, akkor:
Jogot adok bárkinek, hogy bármilyen célból, feltétel nélkül használhassa ezt a fájlt, kivéve a törvény által kötelezően előírt feltételeket." (Csanády fotó)

Adventi koszorúm második gyertyája

 

 

 

 

Dermedten állnak a fák,

Roppanva törik az ág.

Köztünk Advent lelke jár.

... A gonoszság most jobban fáj.

 

 

 

Sági Erzsébet

 

 

 Illusztráció: Free fotó a netről

Adventi koszorúm első gyertyája

 

 

 

 

Hangos, harcos a világ, lelkem békés csendre vágy.

Feledni a bajokat, kicsi harang hívogat.

Bennem szól, nem hallja más, olyan, mint egy látomás.

Angyal szárnya simogat, gyufám lobbant lángokat.

 

 

Sági Erzsébet

 

Illusztráció: Free fotó a netről

 

 

 

Ott vagytok... (Szüleim emlékére)

felho01.jpeg 

 

Ott vagytok...

 

 

Függöny libbenésben,

szellő sóhajában,

 a varjúkárogás

rozsdás dallamában.

 

Benneteket látlak a

nyugvó Nap vörös

palástjába bújó

felhő szilaj bíborában.

 

Csendes hóesésben,

dermedt ágak hegyén

reszkető levélben,

 lapokon szunnyadó

ősrégi mesékben.

 

 Szemem vágásában,

hangom dallamában,

és ott vagytok némán

minden szívdobbanásban.

 

 

Sági Erzsébet

Illusztráció: free fotó a netről