Ott vagytok... (Szüleim emlékére)
Ott vagytok...
Függöny libbenésben,
szellő sóhajában,
a varjúkárogás
rozsdás dallamában.
Benneteket látlak a
nyugvó Nap vörös
palástjába bújó
felhő szilaj bíborában.
Csendes hóesésben,
dermedt ágak hegyén
reszkető levélben,
lapokon szunnyadó
ősrégi mesékben.
Szemem vágásában,
hangom dallamában,
és ott vagytok némán
minden szívdobbanásban.
Sági Erzsébet
Illusztráció: free fotó a netről
Ajánlott bejegyzések:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
